Többeknek az afrikai országokból már biztosan ismerős lehet a bizarr, de érdekes formájú, leginkább palackra emlékeztető külsejű, fantasztikus színgazdagsággal rendelkező, egzotikus virágú sivatagi rózsa………………….

 

E pompás, pozsgás trópusi növénycsodát az egykori brit gyarmatról, Adenről nevezték el. Eredetileg Afrika a hazája, de ma már az egész melegégövi világban elterjedt, így többek között a Thaiföldi király nyaralójának fő ékessége. E növény botanikai neve:adenium obesum, de legtöbben sivatagi rózsaként emlegetik.

 

 

 

Hazájában hatalmas méretűvé fejlődik.

A Pachypodiumokkal (vastaglábúakkal) nemcsak származásuk révén rokonok, hanem abban is osztoznak, hogy kövérségük nem a falánkság következménye – zord, kietlen termőhelyükön ez a túlélés egyetlen esélye. Terjedelmes testükben ugyanis vizet tárolnak a végeláthatatlanul hosszú száraz időszak átvészelésére. A gránit- vagy mészkősivatagokban sokszor évi 25 mm csapadékkal kell beérniük. Jól gazdálkodnak a vízzel, hiszen nem ritkák az öt méter magasra nőtt, tonnás súlyú óriások.

Sajnos hazánkban kevésbé ismert és elterjedt növény, ezért a hibrid fajok  beszerzése leginkább thaiföldi kertészetekből lehetséges, amely eléggé körülményes és költséges megoldás az egyszerű növénytartó számára.

E növények számtalan színváltozatú virággal fordulnak elő, néhány dugványról szaporított faj ritkán megtalálható a hazai kertészetekben. Vásárokon és kiállításokon is találhatunk néhány fajtát, azonban a különösen értékes, oltott, többszörös hibrid változatok leginkább gyűjtőknél találhatók meg.

 

 

Igazi túlélő növény, kedveli a nyári hőséget és kevésbé szereti a sok csapadékot, ezért cserépben nevelve a mi klímánkon is kiválóan tartható nyáron, a balkonon, kertben.

A növény jellemzője: a sivatagi rózsa caudexes (törzsszukkulens növény), melynek eredményeképpen palackosra megvastagodó törzse tápanyag és vízraktározásra módosult. Az egyre idősödő növények gyönyörű vaskos törzset nevelnek, bonsaira hasonlító külsőt eredményezve.

 

Legelső sivatagi rózsámhoz egy véletlen folytán jutottam hozzá. Érdekes formájú külseje, így az egész növény habitusa magával ragadott, amikor először megláttam. Sajnos nehéz dolgom volt, ugyanis e növénycsoda tartásával kapcsolatban kevés információt találtam. Azonban hosszú utánajárás eredményeképpen, a növénykémet olyan szinten tudtam kezelni, hogy fél év elteltével már gyönyörű virágzást produkált, miközben törzse egyre vastagabb, palackosabb formát kezdett ölteni. Miközben nyáron a sziklakertben tartottam, több érdeklődője is akadt a dúsan virágzó növényemnek. Ekkor döntöttem úgy, beszerzek még néhány szaporításra alkalmas oltott, hibrid anyatövet. Új anyanövényeim már külföldről érkeztek, így jelenleg több szaporításra alkalmas idősebb példánnyal rendelkezem.

 

E fajok szaporítása speciális körülményeket igényel, ezért aki hozzájut egy különlegesebb fajtájú hibrid példányhoz, igazi kuriózum számba menő növény tulajdonosa lehet.

 

Adenium Obesum fajok:

Adenium obesum var. Obesum az alapfaj.

Ezenkívül több faj létezik: swazicum, somalense, arabicum, boehmianum, multiflorum, crispum

Különbséget általában csupán a virágok színeiben találunk, a növény palackos formáját a hibridizáció során nem veszíti el. Ritkábban különböző levélszínű változatok is feltűnnek, mely lehet bordó, arany sárga, variegata. Kertészetekben ritkán találkozhatunk az alap változattal, de sajnos többnyire vagy szárdugvánnyal szaporított, vagy leanderre oltott példányokról van szó. Ezek a későbbiekben sem formálnak látványos megvastagodott törzset, erre csak magról nevelt növényeknél és magára az alap fajra oltott hibrideknél számíthatunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Növényeim szaporítása:

A sivatagi rózsák sikeres szaporításának kétféle módja van,:az egyik a magról történő, a másik lehetőség pedig az oltás.

Magról történő szaporításnál azonban csak a szelektált(elkülönített) növényekről gyűjtött magok hordozzák az anyanövény tulajdonságait, tehát ezek lesznek nagy valószínűséggel szín azonos utódok.

Oltásnál, a kiválasztott hibrid fajta ágát oltjuk egy magról szaporított fajba vagy alapfajba. Az így létrehozott új egyedünk tulajdonságai(virágszín, forma) az oltóágat biztosító növénnyel megegyezőek lesznek.

Virágzás az oltott növényeknél: már az oltás évében, magról szaporított utódoknál kb. 3 év múlva várható.

E növény sikeres szaporítása speciális körülményeket, megfelelő szakismeretet és nagy türelmet igényel………

 

 

Adeniumokkal kapcsolatos gondozási információk:

A sivatagi származás előnye, hogy a központi fűtéses, száraz levegőjű lakásokban

igen jól érzik magukat télen.

A déli fekvésű ablakot kifejezetten a sivatagi rózsának találták ki.

A tűző napfény, a forró és száraz levegő az életeleme.

Télen azonban csak akkor tartsuk az ablak közelében, ha ott a hőmérséklet

szavatoltan 12 °C fölött marad. A hideg a halála.

 

Fényigény: Nagyon fényigényes növény, lehetőleg világos helyen tartsuk, egész évben a tűző napot kedveli. Félárnyékban felnyurgulhat, kevesebbet virágzik.

Vízigény: Mint minden szukkulens növény, ez sem szereti, ha nyugalmi időszakban sok vizet kap, mert megrothad tőle. Nyáron ne hagyjuk kiszáradni az ültetőközeget, de a túlzott nedvességtől és pangó víztől óvjuk. Amint a növény ősszel elkezdi hullatni leveleit, és új leveleket már nem fejleszt, öntözését csökkentsük, mert nyugalmi állapotba került. Tavasszal már több vizet is kaphat, és amint elkezdődtek az új levelek kifejlődni, tápoldatozhatjuk is.

 

Talajigény: Kaktuszföldbe, vagy 30-50% perlitet vagy homokot tartalmazó virágföldbe ültessük. Nagyon jó vízáteresztő legyen, de valamennyire tartsa is meg a vizet.

 

Tápoldatozás:Meglehetősen tápanyagigényes, növekedési időszakban tápoldatozzuk tavasztól- őszig (levelesedés megkezdődésekor virágzásindító, majd virágzáskor foszfor és káliumban gazdag) tápoldat adagolása javasolt.

 

Egyéb jellemzők:

Télen, illetve nyáron, nagy szárazságban, vagy túlzott nedvességbenleveleit lehullatja.

Télen ne tápoldatozzuk, akkor amúgy is nyugalomban van, levelei egy részét is

eldobja,vizet csak annyit adjunk, hogy a talaja ne legyen porszáraz.

Melegigényes, legszebben 30°C feletti hőmérsékleten virágzik.

A növény megvágva tejnedvet ereszt, mely ragacsos, bőrpirosodást, égő érzést

okozhat, véletlenül se kerüljön szembe vagy szájba!

Ha valamelyik állat netán megrágná, ne ijedjünk meg, nem fog elpusztulni tőle.

Május második felétől a szabadban tarthatjuk, természetesen óvjuk a sok

csapadéktól esős időben.

Szeptembertől, az időjárástól függően (itt is a 12 °C fölötti hőmérséklet a döntő)vigyük

 be a lakás legmelegebb, de világos helyére.

Kártevői leginkább az atka meleg és szárazabb időben., mely ellen védekezhetünk a

párásabb környezet biztosításával, illetve vegyi kezeléssel.

Néhány hibrid oltott növényem: