A rózsa növényvédelme I. – Kórokozók

Az egész világon ismert és elterjedt rózsa számos faja és fajtája kedvelt évszázadok óta. Nevelése, termesztése szabadföldön és hajtatásban is lehetséges. Több kártevője és betegsége van, amelyek ellen gyakori, bizonyos esetekben rendszeres védelemben kell részesíteni. A rózsa károsítóinak nagy száma miatt a betegségeket és a kártevőket külön ismertetjük.

Az élettani eredetű elváltozások közül a vashiány a leggyakoribb. A talaj vashiányára a rózsa érzékenyen reagál: a hajtásvégeken a levelek klorózist, különböző mértékű levélsárgulást mutatnak, míg a levelek érhálózata zöld marad. A vashiányt számos esetben a talaj magas mésztartalma okozza, ami megakadályozza a vasionok felvételét a növény számára. A gyorsan oldódó vaskelát-tartalmú készítményekkel, elsősorban lombpermetezéssel a növény vas-egyensúlya gyorsan helyreállítható. A vaskelátok talajba öntözése is eredményes, de hatása később jelentkezik.

Vírusos és baktériumos betegségek
PNRV.jpg
A Prunus Necrotic Virus kórképe rózsalevélen
A rózsát több vírusfaj fertőzheti. Leggyakoribb a Prunus Necrotic Virus (PNRV). A fertőzött növény levelein élénksárga rajzolat, mozaikosság, gyakran az erek mentén kialakuló vonalas mintázat figyelhető meg. Hazai vizsgálataink szerint a vírus elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal terjed. A vírusfertőzött növények a kórokozótól nem mentesíthetők. A fertőzött növényről szaporításra vett szemzőhajtással, dugvánnyal a vírus átterjed, ezért vírussal fertőzött növényről szaporítóanyagot nem szabad venni.
A fás növényeken igen elterjedt Agrobacterium tumefaciens baktérium a rózsa gyökerein, de újabban a dugványozással szaporított rózsákon is előfordul. A kórokozó különböző méretű, néhány milliméterestől 2-5 centiméteres nagyságig kifejlődő, egyenetlen felületű, karfiolrózsára emlékeztető daganatokat, golyvákat okoz a megsebzett gyökéren, a dugványoknál pedig a metszési felületen. A higiéniai szabályok betartásával, steril nevelőközeg (földkeverék, gyökereztető közeg) használatával, a vágó eszközök folyamatos hipós oldattal történő fertőtlenítésével lehet megelőzni a fertőzést.

Gombás betegségek
rozs_diplo.jpg
Diplokarponos levélfotosság
A rózsa levelein foltosságot okozó betegségek közül a diplokarponos levélfotosság (kórokozó: Diplocarpon rosae) az elterjedtebb. A foltok feketés színűek, csipkézettek vagy elmosódott szélűek, különböző méretűek, gyakran az erek mentén fejlődnek ki, és a foltok összefolyhatnak. A fertőzött levelek elsárgulnak, lehullnak, a tő elveszti leveleinek jelentős részét. A szfacelómás levélfoltosság (kórokozó: Sphaceloma rosarum) esetén a foltok sötétbarna, feketés színűek, határozott szélűek, a foltok közepe kivilágosódó, szürke színű. Mindkét kórokozó gomba a lehullott levelekben tartja fenn magát, onnan fertőzi vissza a rózsa leveleit, és a lehullott levelekkel telel át. Ezért a lehullott, foltos leveleket folyamatosan el kell távolítani, vagy a talajba be kell dolgozni, ezzel tudjuk a fertőzési forrást megsemmisíteni. E két levélfolt-betegség esős időben szokott elterjedni, és fellépése tavasztól az őszi lombhullásig lehetséges. Ilyenkor szükséges a lomb permetezése foltbetegségek elleni gombaölő szerekkel, például: Orthocid, Dithane, Polyram, Fundazol, Amistar.
rozs_szfa.jpg
Szfacelómás levélfoltosság
A rózsa hajtásait, leveleit, virágait egyaránt megtámadja a rózsalisztharmat gomba (kórokozó: Sphaerotheca pannosa var. rosae). A fertőzött növényi részeken finom, fehéres bevonat fejlődik, a levéllemez és a sziromlevél hullámossá válik, majd a fehér bevonat alatt a növényi szövet barnán elhal. A kórokozó a rügyekben telel, a fertőzött rügyekből kifejlődő hajtás minden levele, a hajtásvégi bimbó is lisztharmattal fertőzött, deformált lesz. Ezekről a fertőzött levelekről terjednek a leváló gombakonídiumok a szél segítségével, és őszig folyamatosan fertőzik a növényt. A gomba ellen a rügypattanástól az őszi lombhullásig rendszeresen kell védekezni. Tavasszal alacsony hőmérsékletnél a Karathan, a Fundazol, a Benazol, a vegetációs időszak további részében pedig az elemi kén hatóanyagú valamennyi gombaölő szer, valamint az Amistar, Discus, Systhan, Topas gombaölő szerek is hatékonyak.
A rózsa levelein a rózsarozsda (kórokozó: Phragmidium mucronatum) különböző színű telepei fejlődnek ki a levelek hátoldalán. A gomba tavaszi narancssárga színű, 1-2 mm-es telepeit (ecidiumok) a nyári, sárga színű alakok (uredotelep) követik. A levelek színén élénk sárga 1-2 mm-es, szögletes, mozaik szerű foltok jelzik az uredotelepek kialakulását. Nyár végén fekete színű spóratelepek (teleutotepek) jelennek meg. Ezekkel telel át a gomba. A fertőzött levelek a foltok kifejlődése után elsárgulnak, lehullnak és a rózsatő felkopaszodik. A fertőzési források a lehullott levelek; ezeken telel a gomba, és ezekről fertőződik vissza a tő tavasztól nyár végéig. A levelek folyamatos összegyűjtése és megsemmisítése mellett fellépésekor rendszeres permetezés is szükséges. Felhasználható szerek: Dithane, Penncozeb, Manex, Amistar, Anvil, Contaf, Discus.
rozs_liszth.jpg
Rózsalisztharmat
Páradús, csapadékos időjárás esetén szabadföldi nevelésnél, és különösen hajtatási körülmények között a rózsaperonoszpóra (kórokozó: Peronospora sparsa) károsítására számíthatunk. A leveleken erek által határolt, sárgás, néha lilás színű foltok, rajta a levél fonáki oldalán halvány szürkés színű bevonat, a gomba sporangiumtartó-gyepe fejlődik. A fiatal levelek kanalasodnak és lehullnak. A fertőzés a külső sziromlevelek elhalását, és apró virágok fejlődését okozza. A kórokozó a lehullott levelekkel telel, ezeket meg kell semmisíteni vagy a talajba forgatni. Meg kell előzni a növényzet tartós, több óráig tartó nedves állapotát. Ha az időjárási körülmények miatt legalább 4-5 óráig vizes a lombfelület, és alacsony (18-20 oC) a hőmérséklet, akkor a gombafertőzés megtörténik. Kémiai védekezésre a peronoszpóra elleni szerek közül a szisztemikus hatásúakat érdemes előnyben részesíteni: Amistar, Discus, Galben, Ridomil.
A rózsavessszőkön, több éves fás részein a koniotíriumos vesszőfoltosság (kórokozó: Coniothyrium sp.) okoz barnán elszíneződő, ovális foltosodást. Gyakran elhal a kéreg, és a betegség legyengíti a növényt. A gomba elsősorban a megsebzett szöveti részeken támadja meg a növényt, ezért a szemzés helyén is felléphet. A helytelen, túlzott nitrogénellátás elősegíti a betegség elhatalmasodását. A foltos vesszőket ki kell metszeni, a metszési felületet sebkezelő szerek bármelyikével le kell ápolni.
rozs_bot_vir_kicsi.jpg
Botrítiszes betegség tünete a rózsa virágán
Elsősorban a rózsa hajtatásánál okoz súlyos kárt a botrítiszes betegség (kórokozó: Botrytis cinerea). A rózsa hajtásán, virágszárán lilás színű ovális foltokat okoz. A virágok kinyílása előtt virágbimbó elhalást idézhet elő: a szirmok zártak maradnak, elbarnulnak, elhalnak. A kinyílt virágnál a sziromleveleken 1-2 mm átmérőjű, kör vagy ovális alakú foltok fejlődnek. Páradús viszonyok között a foltokon szürke színű bársonyos, dús gombabevonat látható, a gomba konídiumtartó gyepe. A fertőzéshez a növény több óráig tartó vizes felülete szükséges. A talaj helyett a növényekre kijuttatott öntözővízzel, az elégtelen szellőztetéssel, az alacsony hőmérsékleten tartással, a sűrű növényállománnyal, a túlzott, aránytalan tápanyagellátással a betegség kialakulását elősegítjük. A helyes, a növény igényének megfelelő termesztési feltételek biztosításával a járványok elkerülhetők. A beteg, fertőzött részeket folyamatosan vágjuk le, távolítsuk el a növényházból. Járványok esetén botrítiszes betegségek elleni következő szerekkel védekezhetünk: Orthocid, Kaptán, Merpan, Polyoxin, Trichodex, Benomyl, Topsin M, Amistar, Quadris, Sumilex, Ronilan, Teldor.

Dr. Némethy Zsuzsanna
egyetemi adjunktus

Válasz