Kedves Edit!

Nagyon szívesen !

Előzmény

Válasz

Köszönöm az alapos tájékoztatást!

Előzmény

Válasz

Homoktövis

Az Elaegnaceae (ezüstfafélék) családba tartozó homoktövis botanikai neve Hippophaë rhamnoides L. 1-3,5 méter magas bokorrá vagy 6 méteres fává nőhet. Hajtásai rendszerint tövisesek. A vesszők kérge sötétszürke vagy barnásfekete, rücskös.

Levelei szórt állásúak, megnyúlt lándzsa alakúak, ép szélűek, rövid levélnyélbe szűkülnek. Színükön zöldek, fonákjukon ezüstösek. A levelek fonáka és a hajtások sűrű, pikkelyszerű szőrökkel fedettek, ezért ezüstösen csillogóak.

A vadon termő homoktövis szél porozta, kétlaki növény, de ismert olyan kultúrváltozata is, amelynek virágai termőt és porzót egyaránt tartalmaznak (Burmisztrov, 1972).

Virágai aprók, nem feltűnőek. A virágpárna hiányzik, a vacok cső alakú, amelyen sziromszerű sárga vagy barnás csésze van. Virágok csak a friss hajtásokon differenciálódnak, ezért kizárólag a vesszőkön terem. Nálunk április végén vagy május első napjaiban virágzik, egy időben a levelek megjelenésével. A hímivarú virágok barnás árnyalatúak, barkaszerűek, a nővirágok sárgák.

Termése alsó állásó magházból keletkezik, bogyószerű, benne kőmaggal, amelyen hosszanti csatorna fut végig. A vad alak gyümölcse borsószem nagyságú. A nemesített fajták termése jóval nagyobb, 100 bogyó tömege 70 g.

A bogyók augusztusban–szeptemberben érnek be. Formájuk hengeres vagy körte, színük citrom-, narancssárga és piros. A termések a vesszők hosszirányában sűrűn tömörülnek.

A gyümölcs íze kesernyés-savanyú, sajátos aromával, amely emlékeztet az ananász illatára. Friss fogyasztásra nem alkalmas. A termések hullásra nem hajlamosak, egész télen a fán maradnak.

A homoktövis hosszan fejlődik, a negyedik-hatodik évben fordul termőre. Az ültetvény gazdaságos életkora húsz év.

Gyökérrendszere a talaj felső rétegében helyezkedik el. Kiterjedése oldalirányban meghaladja a koronáét. Laza talajban 60 cm-ig, kötött talajban 40 cm-ig hatol. Gyökerein nitrogénkötő baktáriumokat tartalmazó gümők vannak.

Bogyója vitaminokban és ásványi sókban gazdag. Olaja baktericid hatása miatt keresett gyógyszer, gyümölcshúsa értékes élelmiszer-alapanyag.

A gyümölcshúsból különleges zamatú dzsem, zselé, ivólé, bor és likőr készíthető. Kissé fagyott gyümölcsét egyesek nyersen is fogyasztják.

A gyümölcs olajából a gyógyszeripar fájdalomcsillapítót, nőgyógyászati gyulladásgátlót, nehezen gyógyuló fekélyek kezelésére alkalmas kenőcsöket és sugárártalom elleni szereket készít.

Dekoratív, ezüstös levelű díszcserjeként már 150 éve szaporítják.

Válasz

Természetes élettere Észak-Európa, Észak- és Közép-Ázsia, ahol a folyók, patakok laza, homokos hordalékán tenyészik. Egy-egy példánya nálunk is előfordul.

Ipari növényként való elterjedése szoros kapcsolatban van az Altaji Gyümölcstermesztési Kutató Intézet sikeres nemesítőmunkájával. Itt már az 1920-as években mintegy tizenöt nagy termésbiztonságú, tövis nélküli fajtát állítottak elő.

Oroszországban nagy területen, mintegy 10 000 hektáron termesztik. Elterjedt az Észak-Kaukázusban, Közép-Ázsiában, Altajban, valamint Nyugat- és Kelet-Szibériában. Kisebb mennyiségben a skandináv államokban és Romániában is termesztik. Üzemi kísérletei több nyugat- és közép-európai államban is megtalálhatók.

A hazai honosítási kísérletek a hetvenes évek elején kezdődtek el a Kertészeti Egyetem Növénynemesítési Tanszékén, Tamássy István vezetésével. Néhány évvel később a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet Fertődi Állomásán valamint a Mezőgazdasági Minősítő Intézetben is megindult a fajtaértékelés (Porpáczy, 1987; Porpáczy és Porpáczyné, 1987, 1988; Dénes, 1994).

Első hazai üzemi telepítésére a közelmúltban került sor a Dánszentmiklósi és Albertirsai Termelőszövetkezetben.

Az Altaji Gyümölcstermesztési Kutató Intézet laboratóriumának elemzése szerint a gyümölcs 1,04-2,44% savat, 2,42-6,67% cukrot, 0,021-0,058% cseranyagot, 2,8-7,8 mg% olajat, 39-316 mg% C-vitamint, 0,9-10,9 mg% karotint tartalmaz (Burmisztrov, 1972).

A túlérett bogyókban a cukortartalom 1,5-2,5-szeresére emelkedhet, a savtar talom, cserzőanyag-tartalom és C-vitamin-tartalom egyidejű, számottevőcsökkenése mellett. Ha a dér megcsípi a termést, a C-vitamin-tartalom 19-33 mg%-ig is visszaeshet. A C-vitamin mellett 0,016-0,039 mg% B1-, 0,030-0,056 mg% B2- és 0,8 mg% E-vitamint tartalmaz.

Hosszú nappalos növény, de honosításkor kozmopolitaként viselkedik, ezért termesztése sikert ígér hazai körülményeink között is.
Az Altaji Gyümölcstermesztésti Kutató Intézetben a nem szelektált vad magoncokkal 4 kg/bokor (3,3 t/ha), az intézetben előállított fajtákkal 16 kg/ bokor (13,3, t/ha), rendkívüli évben 24 kg/bokor (20 t/ha) termést értek el. A homoktövis kiegyenlítetten és megbízhatóan terem

Válasz

Kétlaki növény lévén az ültetvénybe nő- és hímvirágú egyedeket kell kiültetni. Ezek aránya általában 9 :1. Magoncok telepítése esetén – ami nem javasolható – meg kell várni a faiskolában az első virágzást (a harmadik évet), hogy a szaporítóanyag nemek szerint szétválogatható legyen. A porzós fa ugyanis nem hoz termést.

A világon először Altaj vidékén állítottak elő homoktövisfajtákat. Az erősen tövises, vad formáktól eltérően ezek gyengén tövisesek vagy tövis nélküliek. Korán fordulnak termőre, termékenyek és a szüretet megkönnyítő nagy, hosszú kocsányú bogyókat érlelnek.

Porzófajtaként minden nőivarú fajtához egyaránt bevált az Opülityel muzsskaja fajta. Ezt sakktáblaszerűen helyezik el az ültetvényben.

A nőivarú fajták közül jó hazai tapasztalataik vannak a Vitaminnaja, a Zolotoj pocsatok és Dar katumin fajtákkal. Kedvelt még a Novoszty Altaja, a Csujszkaja, a Prevoszhodnaja, az Obilnaja, az Oranzsevaja, a Zolotyisztaja és a Maszlicsnaja is (23.6. és 23.7. táblázat).



23-7. táblázat - A homoktövisfajták beltartalmi összetevői (Pentegova és mtsai, 1983)

Homoktövis-nemesítés a skandináv államokban is folyik, eredményeik egyelőre elmaradnak az észak-ázsiaiaktól. Németországban nemesített nőivarú fajták a Leikora és a Hergo. Hímivarú fajtájuk a Pollmix. Romániában előállított nőivarú fajta a Serpeni és a Delta Dunai.

Művelési rendszer. A homoktövis fénykedvelő növény, ezért köztesként nem telepíthető. Kedvező tenyészterülettel fényigénye kielégíthető.

Fagytűrő. Szibériában a – 50 °C-t is károsodás nélkül elviseli. Virágainak a tavaszi fagyok sem ártanak.

Termesztésére a jó vízgazdálkodású talaj a legmegfelelőbb. Erősen kötött talajban gyökérzete nagyon gyengén fejlődik.

Telepítésére a sík és az enyhén lejtős terület egyaránt alkalmas. Öntözéssel a bogyó mérete és hozama megkétszerezhető.

Válasz

A homoktövis a laza, levegős, jó vízgazdálkodású homok- vagy homokos talajokat kedveli. A talaj 15%-nál magasabb kalcium-karbonát-tartalma visszavetheti fejlődésében.

A talaj ültetés előtti tápanyagfeltöltése, a terület előkészítése, ültetése megegyezik a fekete ribiszkénél leírtakkal.

Hazai viszonyaink között 4,5-5 m sor-, illetve 2,2-2 m-es tőtávolság javasolható, így 1 hektárra 990 illetve 1000 fácska ültethető.

A homoktövist általában egytörzsű, alkalmanként kéttörzsű bokorfává neveljük.

Alakító metszése során az elültetett szaporítóanyagon a legerősebb vesszőt hagyjuk meg törzsnek. A többit tőből eltávolítjuk. Ha a törzs az első évben nem érte el a 60-80 cm magasságot, metszéssel kényszerítjük, hogy a következő évben tovább növekedjen. A törzsmagasság elérése után kialakítjuk a korona vázrészeit. Fiatal ültetvényben ügyelni kell az elszáradt vesszők és gyökérsarjak folyamatos eltávolítására.

Termőkori metszése folyamatos ritkításból áll. Mivel csak az egyéves vesszőkön hoz termést, a cél ezek arányának javítása. Az öt-nyolc éves ágakon a vesszők aránya erősen csökken, ezért az idős termőrészeket folyamatosan újakra kell lecserélni. A nagyon elöregedett ültetvényeket – az erőnléttől függően – a tősarjakról újítják fel.

Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás. A homoktövisnek egészséges fejlődés esetén a hatodik évben el kell érnie a 2,5-4 méteres magasságot. Ez csak folyamatos tápanyag-utánpótlás, öntözés és növényápolás mellett lehetséges.

Sekély gyökérzete, valamint a sérült gyökér fokozott sarjképzési hajlama miatt ápolására sekély sorközművelést alkalmazhatunk.

A tápanyag-utánpótlást talaj-, illetve lombelemzés alapján kell elvégezni. Amennyiben ezt nem tehetjük, tápanyag-utánpótlására a fekete berkenye igénye az irányadó.

Öntözés. Termése késő őszig, gyakran októberig is a fán marad. A termésfejlődéssel egy időben, július végén, augusztus elején megy végbe a virágok kialíkulása is. Ekkor a nagyobb adagú öntözés (50 mm) a bogyófejlődést és a kedvező rügydifferenciálódást egyaránt elősegíti.

Betakarítás. A gyümölcs szürete a növény biológiai adottsága miatt nehézkes. A vesszők teljes hosszában és a levélhónaljakban szorosan ülő, rövid kocsányú bogyókat nehéz megfogni. Egy szedő naponta 25-35 kg termést tud leszedni, ezért kézi szedése nem gazdaságos.

Szibériában a szürettel megvárják az első fagyokat, ezután már kézzel is könnyen lerázzák, majd összegyűjtik a termést. A fagyott bogyók beltartalmi összetevői kedvezőtlenül megváltoznak. A biológiai érték megőrzése érdekében még a fagyok előtt tanácsos szüretelni, ezért a terméssel megrakott ágakat lemetszik a fákról, és az e célra kialakított cséplőgéppel szedik le a bogyókat. Az állandó visszametszés hatására azonban az ültetvények idő előtt legyengülnek.

A homoktövisnél hiányzik a kocsányízesülés abszcissziós rétege, ezért kocsányleválása Ethrellel nem befolyásolható.

Az esetenként 10% olajat is tartalmazó gyümölcshúsból külön kell választani a levet és az olajat.

Válasz