Epifitonok (levélkaktuszok)
Az epifitonok csoportja a kaktuszok világán belül sajátos, egyéni ápolást igényel. Meleg, trópusi vidékekről származnak, ahol a nagy fák ágvilláiban összegyűlt humuszfészkekben tenyésznek. Az epifitonok növekedése rövid vagy hosszú szártagú, levélszerű és csak a „levél” szélén lévő areolákon, vagy a hajtáscsúcsokon található néhány jelentéktelen tövis.
Kedvelt epifitonok:
Marniera, Nopalxochia, Phyllocactus, Rhipsalis Rhipsalidopsis (húsvéti kaktusz), Schlumbergera (karácsonyi kaktusz)

Az epifitonok teleltetése:
Az epifitonokat, attól függően, hogy mikor virágoznak - télen, tavasszal vagy nyáron - más- és másképpen kell teleltetnünk.
Tavasszal és nyáron virágzó fajok (Nopalxochia, Phyllocactus, Rhipsalidopsis, Selenicereus): a földjét ne hagyjuk teljesen kiszáradni, a hőmérséklet: 12-15 C fok; ne trágyázzuk.
Télen virágzók (Marniera, Rhipsalis, Schlumbergera): alaposan öntözzük, a hőmérséklet 20 C fok körül legyen; kielégítően trágyázzuk. Ha túl szárazon tartjuk, elhullajtja a virágait. A virágzás után kezdődik a növekedés, már télen beindul és tavaszig tart az új „levelek” képződése. Májusban vihetjük ki téli helyéről a szabadba. Itt őszig megedződnek a fiatal hajtások. Így télen biztosan virágzik a növény.


Aki a megfelelő körülményeket biztosítani tudja, megfelelően ápolhatja üvegházban az összes kaktuszt. Nagyon fontos az üvegház burkolata: az olyan modern anyagok, mint a kettős plexiüveg táblák a jók, mert sok fényt eresztenek át, de mégis jól szigetelnek. Nagyon fontos a megfelelő szellőztetés a tetőtérben, hogy a túl meleg levegőt elvezethessük, és ezáltal elkerülhetjük, hogy a növények megégjenek. A kultúrfelület tulajdonképpen 1 méter magas asztalokból áll, amelyekre a cserepeket elhelyezhetjük.

A kaktuszok ápolása az üvegházban:
- A forróságot kedvelő és kevésbé érzékeny kaktuszok kerüljenek az üvegház naposabb oldalára.
- A kultúrfelületet legjobban négyszögletes cserepekkel, tálakkal használhatjuk ki.
- Agyagcserepek használatakor a legjobb, ha tőzegbe vagy tőzeges homokba ágyazzuk be azokat, ugyanis erős napsugárzásnál így lassabban száradnak ki.
- Az öntözés és a trágyázás ugyanúgy történik, mint a többi termőhelyen.
- Ősszel esténként párásítsunk, majd szellőztessünk: ez megedzi a növényeket.
Vigyázat: fagy esetén ne alkalmazzuk!
- Ha együtt teleltetjük a melegkedvelő és a hűvöset igénylő kaktuszokat, a melegkedvelőket tegyük a fűtőtestek közelébe.



Szerző: Szilvi

Válasz

Rendszeresen és bőségesen öntözzük és tavasszal, ill. nyáron kéthetente tápoldatozzuk. Télen (novembertől februárig) óvatos öntözést kíván. Nyáron ügyeljünk arra, hogy a talaja ne száradjon ki. Ősszel már a szabadban is csökkentsük kissé az öntözést.
A növény számára alapvető jelentőségű a magas páratartalom. A cserép körül helyezzünk el nedves kavicsot.
Ha szükséges, a növényt virágzás után (május, június) ültessük át. Legmegfelelőbb számára a gazdag táptartalmú, nem meszes, vízáteresztő lombföld.

A világos, meleg és levegős környezetet kedveli. A lakásban olyan helyre tegyük, hogy elegendő fényt kapjon. Legjobb az ablaknál elhelyezni. Melegebb időben a szabadba (terasz, veranda stb.) is kitehetjük. Az igazi helye a kertben van. A szabadban oda tegyük, ahol a déli órákban nem éri a forró napsugár. Október közepéig hagyjuk a növényt kint.

A már virágzott, idősebb szártagokat vágjuk le, mert ezzel elősegítjük az újabb hajtások növekedését. A levágott szártagokból dugványokat készíthetünk. Jól gyökeresednek. (

A téli pihenő időszakában elegendő számára a 10-12 C fok. (Tausz György)

Válasz

Száraz, hűvös és világos



A legfontosabb hármas szempont: száraz, hűvös és világos legyen a hely. A fontossági sorrend is ez. A legelengedhetetlenebb a kaktuszok teleltetéséhez egy száraz hely. - Tapasztaltabb kaktusztartóktól hallottam, hogy régen akár az ágy alatti ágyneműtartóban teleltették át a kaktuszokat. - Hogy ez legenda vagy sem, azt nem tudom, viszont az tény, hogy kizárólag olyan helyen pihentessük növényeinket, ahol nem érheti nedvesség, mivel utóbbi esetben igen könnyen kirohadhatnak.

A második követelmény a hűvösség. Igyekezzünk olyan helyre tenni kaktuszainkat, ahol télen se megy fagypont alá a hőmérséklet. Ideális hőmérséklet az 5-10 Celsius fok, de mint korábban említettem vannak különleges igényű fajok. A teleltetés előtt alaposan szárítsuk ki a kaktuszokat, főleg ha sötét helyen töltik növényeink a telet, mivel ilyenkor teljesen leállnak és nem képesek felvenni a nedvességet, így az a gyökerek elrohadását, illetve a növény megnyúlását is eredményezheti. Ugyancsak emiatt egyáltalán ne is locsoljuk kaktuszainkat. Fontos, hogy ne legyen párás dohos a levegő ott, ahol tartjuk őket. A párás levegőben gombák és egyéb kártevők támadhatják meg növényeinket.

A harmadik követelmény a világosság. Ez a kevésbé fontos feltételek közzé tartozik, mivel a kaktuszok vegetációja amúgy is leáll, vagyis annyira nincs szükségük a fényre.

A legideálisabb a teleltetésre - persze egy fűthető növényházon kívül - egy fűtés nélküli szoba, lépcsőház.

A teleltetést ősz végén kezdjük. Októberben fokozatosan csökkentsük az öntözésüket, s a hónap végére, amikor már be is kerülnek a növények a szabadból, teljesen szüntessük be.

Amennyiben nincs lehetőségünk növényeinket megfelelő helyen teleltetni, akkor a (fűtött) szobában is tölthetik a telet. Én ilyenkor sem locsolom kaktuszaimat, azonban akadnak olyan kaktusztartók, akik ajánlják, hogy ritkán és kevés vízzel öntözzük meg.

Válasz