Akinek
még nincs a kertjében rozmaring, tavasszal és ősszel is beszerezheti és
elültetheti a kertéjbe ezt a csodás illatos fűszernövényt.
A rozmaring (Rosmarinus officinalis)
az olaszos és paradicsomos ételek egyik fű fűszere, de a kertben is
mediterrán hangulatot hoz, akár az erkélyre cserépbe ültetve akár a
fűszerkertbe kiültetve.
Akinek még nincs rozmaringja a kertben ősszel is beszerezheti és elültetheti kertjébe még nem késő!
A
rozmaring egy erős aromás illatos örökzöld fűszernövény, amelynek
levelei kissé molyhosak és gyönyörű ezüstös színben pompáznak. Fajtától
függően lehet felfelé álló vagy épp kúszó habitusú, de mindkét fajta
félfás és -5 fokig télálló.
A
rozmaringot ültethetjük egyenesen a fűszerkertünkbe, vagy egy nagyobb
cserépbe kitehetjük az erkélyre-teraszra vagy a konyhaablakba is elfér.
Nagyon lassan növekszik ezért érdemes több cseréppel is beszerezni, hogy
folyamatosan tudjuk szedni a friss hajtásokat. Mindig csak a friss üde
hajtásokat vágjuk a fásodó részeket már nem szabad metszeni. Ne
felejtsük, el minél jobban vágjuk a rozmaringot annál jobban fog
fejlődni és hajtani. Ám ha elértük a növény egyötöd részét már ne vágjuk
tovább, mert megsínyli. Mindig csak két vagy három centit vágjunk
vissza az új hajtásokból, így lesz ideje a növénynek regenerálódni.
Május
elejétől egészen az ősz végégig hozza az apró fehér rózsaszín vagy épp
lilás kis virágokat, a növény illata már messziről érződik, látványa
pedig páratlan.
A
főzésnél csak csínján bánjunk vele, mert erős aromája miatt hamar
túlfűszerezhetjük az ételt. Kiválóan illik a paradicsomos mártásokhoz,
sültekhez, bárányhoz, levesekhez. Párosíthatjuk kakukkfűvel, és
petrezselyemmel is. A rozmaringot nem csak fűszernövényként
hasznosíthatjuk, de mint gyógynövény is felhasználható, hiszen egy jó
rozmaringos fürdő vagy tea serkenti a vérkeringést, és javítja az
agyműködést is. Így ha nem használjuk fel az összes rozmaringhajtást a
főzésnél készíthetünk belőle egy lazító és frissítő fürdőt vagy igyunk
egy csésze finom rozmaring teát.
Némi
odafigyeléssel és egy kevés gondozással hosszú ideig megél kertünkben
ez a sokoldalú növény, amely akár 1 méter magasra is megnőhet. egy tő
rozmaringot akár 4-5 évig is egyhelyben hagyhatunk, utána érdemes új
tövet ültetni.
Mivel
mediterrán növényről van, szó mindenképp a kert legnaposabb részébe
ültessük, akár kész palántáról vagy magról. A növény félárnyékban is
megél, ám az aroma és illóolajok akkor lesznek a legintenzívebbek, ha
elég napsütés éri a növényt.
Ha
nem a szabadföldbe, hanem a teraszra szeretnénk ültetni, válasszunk egy
nagyobb méretű dézsát, mert a kisebb cserépben a kevés föld miatt nem
fog rendesen fejlődni. Akár a bejárat mellé vagy lépcsőfokokra is
elhelyezhetünk két dézsában rozmaringot, szemet gyönyörködtető látvány
lesz, és minden látogató vagy vendég megcsodálja majd őket.
Nyáron
öntözzük a földjét bőven, de azért a túllocsolást kerüljük el, mert
pangó víztől a gyökerek kirohadnak. Nyáron hetente egyszer az
öntözővízhez adjunk egy kupak tápoldatot, így pótolva az elhasznált
tápanyagot a földből.
Télire
vágjuk vissza hajtásokat és takarjuk be a tövét vagy falevelekkel, vagy
földdel, mert -8 fok alatt már kifagyhat a tő. Ha cserepes rozmaringot
tartunk, vigyük fagymentes védett helyre ahol 0 fok felett van a
hőmérséklet.
Ha
már van rozmaringunk, de szeretné tovább szaporítani májusban vagy
júniusban szedjünk róla friss zöld hajtásokat és dugványozzuk el őket,
és ültessük cserépbe vagy szaporító ládába. Ha még nincs, rozmaring a
kertünkben ősszel vásároljunk tövet és szintén ültessük vagy cserépbe,
vagy szabadföldbe, mert a fagyokig még bőven van ideje a gyökereknek,
hogy megkapaszkodjanak.
A
kisebb cserépben levő rozmaringot ültessük át két vagy három mérettel
nagyobb cserépbe, tegyük ki a szabadba, majd ősszel vigyük védett
fagymentes helyre, és tavaszig hagyjuk ott. Télen csak minimális vízre
van szüksége, áprilistól emelhetjük a víz adagját.
Tehát
a rozmaring egy csodás mediterrán nagyon mutatós fűszer és gyógynövény,
amely illatával és aromájával szebbé teszi kertünket és ízletesebbé
varázsolja ételeinket.
Kommentáld!