A trópusi őserdő különleges növényei

Ahogy maga a dzsungel, úgy lakói is különlegesek. Ismerjük meg az őserdő egyedi növény világát.

Az őserdők mélyén igen különleges növények élnek igen különleges életformában. Vannak itt fent a fák tetején élő növények, vannak ragadozó húsevő növények és vannak, amelyek 12 év alatt jutnak el a virágzásig.

Mivel az őserdőben folyamatosan tart a harc a fényért, így néhány növény túljárt a többiek eszén és kihasználták az erős fákat, hogy fényhez jussanak. Ezek a növények lettek az epifiták vagyis azok a növények, amelyek léggyökerekkel veszik fel a nedvességet a levegőből és a fák törzsén magasan fent élnek.

Ilyen növények lettek a nálunk is közkedvelt orchidea fajták a broméliák, mohák és zuzmók, és az ananászfélék is. Akár több tíz méter magasan is találhatunk növényeket a fák törzsein épp ezért olyan ritka egy új orchidea faj felfedezése ebben a zöld oázisban a tudósoknak.

A növények az év milliók alatt átalakultak és léggyökereket fejlesztettek, majd megtanulták a nedvességet és a tápanyagot a levegőből felvenni. Szinte ránőnek egy –egy fa törzsére így stabilan megmaradnak még a legnagyobb szélben és esőben is. Mivel itt kevesebb tápanyaghoz jutnak, mint lent a talajon van olyan növény, amelybe 12 év alatt jut csak el a virágzáshoz.



Más növények, akiknek nincs léggyökerük, mint az orchideáknak a leveleikkel fogják fel az esővizet. A broméliák és ananász félék egy olyan levélrózsát fejlesztettek ki, amelynek a közepe zárt tölcsérformát alkot így a lehullott csapadékot, mint egy ciszternában összegyűjti és így veszi fel. Van olyan növény, amely még a megfelelő táptalajról is gondoskodik magának ilyen a szarvasagancs páfrány, amelynek az alsó levelei állandóan elkorhadnak fent a fák tetején így nem csak vízhez, de elegendő tápanyaghoz is jut a növény.

Vannak növények, amelyek csak 80-90% páratartalom mellett érzik jól magukat, míg más növények a szárassághoz is meg tanultak alkalmazkodni. A szakállbromélia vagy a spanyol moha képes teljesen kiszáradni, majd ha eső éri újra megszívja magát nedvességgel.

A talaj közelében élnek a ragadozó növények, amelyek állatokat ejtenek csapdába különböző módszerekkel. Találunk itt olyan húsevő szörnyeteget is, amelyik nem csak rovarokat, de akár egereket és kisebb patkányokat is képes elejteni.



De élnek valódi fojtogatók is, vagyis olyan növények, amelyek a fa tetejéről indulnak növekedésnek majd léggyökereikkel leereszkednek, a talajszintre megkapaszkodnak és közben úgy körbe veszik a fát, hogy szó szerint megfojtják azt. Miközben a léggyökerekkel fojtogatják a gazdatestet még a lombjukkal is támadnak így megfosztják a fénytől a fát, amely teljes pusztulásra van ítélve. Furcsa látványt nyújt, amikor egy fa belsejében felfedeznek, egy másik elkorhad fát, amely valaha még zöldellt a dzsungelben.

A társadalom következő tagjai a liánok, amelyek behálózzák az egész őserdőt, szinte átláthatatlan az indák szövevénye. Vannak egészen vékonyak közte, de vannak kar vastagságúak is, sőt akár derék vastagságú liánba is akadhatunk. Mivel nincsenek rendes gyökereik ezért bár a földről indulnak mégis a fák tetején élnek ők is, így a növények törzsére és fák ágaira kapaszkodnak fel.



A mászás technikája itt eltérő vannak, amelyek kis apró kampókkal jutnak egyre feljebb és vannak, amelyek kis tapadó korongokkal másznak fel. Mások vékony oldal gyökerekkel kapaszkodnak meg ilyenek az orchideák vagy a vanília is. A kúszópálma és spanyolnád pl. akár 300 méteres indákat is növeszthet így behálózva szinte az egész fát.

Tehát az őserdőben nem csak különleges állatokat, de igen különleges növény fajokat is találhatunk, amelyek az életben maradás egyedi módját fejlesztették ki így biztosítva a túlélésüket ebben a különleges zöld pokolban.