Hatalmas
étvágyának köszönhetően a vakond egyetlen nap alatt akár a saját
testsúlyának megfelelő táplálékot is képes elfogyasztani. Étrendjén
lárvák, földigiliszta, bogarak és különféle férgek szerepelnek, ezért
az irtás helyett inkább az együttélést kell gyakorolni.
Egy nagyobb kertben a vakondűző növények, a talajtömörítés és némi zaj segítségével is kordában tartható. A rovarpusztításon túl a vakond a talajszellőztetéssel és a túrással is hasznot hajt. A vakondtúrás anyaga
ugyanis a legjobb, morzsalékos kerti föld. Lapáttal hamar
összegyűjthető, s nyoma kevéske gereblyézéssel, söprögetéssel gyorsan
eltüntethető.
Először a vakondról: a
tél mindkét fél számára a nyári csatára történő felkészüléssel telik.
(Most is küzdök két Szabadság-hegyi vakondcsaláddal.) A vakond ilyenkor
a ház vagy a kerítés napos oldala alatt lévő üregben tölti ideje nagy
részét. Ám a kertek réme télen nem alszik. Kényelmes földalatti
éléskamrájában, a mozdulatlanra harapdált gilisztadarabjain él, a
fagymentes időben körbe is vizitálja járatait, de ha nem muszáj, új
túrást nem „készít”.
Aki már nyomozott a láthatatlan
kertromboló szokásai után, tapasztalhatta, hogy fő járatainak fala
kemény, s rendkívül sima. Az ilyen helyen hihetetlen sebességgel halad,
ezért a legrutinosabb vakondfogó sem képes arra, hogy ásóval elvágja a
menekülés útját. Ilyesmire a macskák, s a gyakorlottabb kutyák
képesek.
Csak az képes felvenni a versenyt az alig tízdekás
vakonddal, aki ismeri szokásait és életmódját. Teli has, laza talaj,
csend és tiszta bunda – nagyjából így foglalható össze mindaz, amire
egy vakond vágyódik. A trágyázott talaj bő eleséget rejt, vagyis aki
nem akar vakonddal társbérletben élni, csak csínján használja a szerves
trágyát, ezzel ugyanis rovarok lárvái, petéi is érkeznek a kertbe.
A vakond kis fáradsággal gyorsan ás, s
az útjában lévő földből szép szabályos – 5-6 kilós – kupacokat készít.
Ha lehetőség van a téli fagyok után a kert, gyep tömörítésére, akkor a
hengerezéssel csökkenthető a vakond ásókedve. Pontosabban: ha a
szomszéd kertje morzsalékosabb, akkor az állatka költözik. Van, aki
üvegszilánkot, tégladarabokat ás a földbe. Nem sok sikert ígérhetek,
ugyanis a vakond érzékeny orra földalatti teleszkópként mutatja a
veszélyes helyeket.
A vakond a zajt sem kedveli. Ezért
alkalmi sikereket lehet elérni a vakondjáratba ferdén ásott
üvegpalackkal, amelyet a szél időnként fütyültet. Ennek turbó
változata, ha az üveg nyakára tekert, magasba nyúló drótra kötött
madzagra erősített vasszög, vagy nagyobb anyacsavar – a szél hatására
–, ha jól mértük ki a spárgát, a fütyülés mellett még cseng-bong is. A
fóliás kertészek a sátrukban hangosra állított rádióval is
próbálkoznak.
|
| Sárfűvel (Euphorbia lathyris) |
Hatékonyabb módszer a betolakodó
elűzésére a bundabüdösítés, amelynek vannak környezetbarát, s kevésbé
kulturált változatai. A már vakondmentes terület viszonylag jól védhető
a betolakodótól a különböző díszricinusokkal vagy a sárfűvel (Euphorbia lathyris), melyeket a kerítés mentén érdemes egy-két méterenként ültetni. Másik nevén a hasindító kutyatej sok
olyan kertészkedő barátja, akinek meggyűlt a baja a vakonddal. Magjait
messzire elszórja, ezért csak egyszer kell elvetni. Már középkori
füvészkönyvekben is szerepel, mint hasznos szegélynövény, ugyanis
erősen aromás gyökérzete révén a talajlakó csúszó-mászókat távol
tartja. Így a vakond is elköltözik, ugyanis a hasindító
kutyatej környékén feleslegesen ássa járatait, felkopik az álla. Az
angol növényelnevezők egyébként a kutyatej e nemes tulajdonságát
nevében is megörökítették - Mole plant. A hasindító nemcsak borzalmas
ízével hajt hasznot, hőmérőként is szolgál, mert levélörvei -10 °C
alatt lecsukódnak.
Kommentáld!