A citromfa (Citrus limonum) hidegre jóval érzékenyebb, mint a narancs. – 4-5 fokon leveleit lehullajtja. – 6 fokon a fás részek maradandó károsodást szenvednek. Bár nedves klímán is fejlődik, a gyümölcs tárolhatósága csökken, minősége romlik. A silány, száraz talajt is tolerálja. Gyengén savanyú, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legjobban.

Történelem

A citrom egyes elképzelések szerint Kínából, mások szerint Észak-Nyugat Indiából származik. Bár pontos eredetét nem ismerjük, az biztos, hogy i.e. 3000 évvel a perzsák és a médek már termesztették. Irakban és Egyiptomban i.sz. 700 körül kezdték termeszteni. Arab kereskedőknek köszönhető, hogy Perzsiából gyorsan átkerült Európába is. Dél-Itáliába i.sz. 200-ban került. 1000-1150 között az egész mediterrán régióban elterjedt. Termesztését tehát mintegy ezer éve kezdték meg az öreg kontinens lakói. Kolumbusz 1493-ban, második útja során vitte a gyümölcsöt a tengerentúlra. A citrom ma ismert fajtái csak a XVI-XVII. században jelentek meg, magas színvonalú nemesítés eredményeképpen. A képen Amalfi teraszos citromültetvénye látható.

Leírás

A citromfa (Citrus lemon, Rutaceae) 3-6 m magasra megnövő fa. Átellenesen álló sima, fényes levelei fiatal korban vörösesek, majd mélyzöldek a hajtáscsúcsok felé, és lejjebb világosabbak. A vöröses virágrügyekből fehér, leggyakrabban ötszirmú, illatos virágok fejlődnek. A virágok egyesével vagy többesével jelennek meg a virágzati tengelyen. A citrom termése kissé tojás alakú, és többnyire csúcsban végződik. Az érett citrom sárga színű és savanyú ízű gyümölcs. Héja: fajtától függően vékony vagy vastag, tárolástól függően zöld vagy sárga, számos olajmiriggyel a külső héjon, és a belső rész vastag, fehér bőrén. Gyümölcshús: halványsárga, 7 – 10 szegmensből áll, tojás formájú magokkal, lédústól bőséges létartalomig.

Környezeti igény

A citrom hidegre jóval érzékenyebb, mint a narancs. – 4-5 fokon leveleit lehullajtja. – 6 fokon a fás részek maradandó károsodást szenvednek. Bár nedves klímán is fejlődik, a gyümölcs tárolhatósága csökken, minősége romlik. A silány, száraz talajt is tolerálja. Gyengén savanyú, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legjobban.

Konténerben

Hazai klímán, gyümölcstermő növényként konténerben termeszthető. A frissen vásárolt citromfát ültessük 25 cm átmérőjű edénybe. Legalkalmasabb a vízelvezetővel ellátott műanyag cserép. Könnyű, tartós, és átültetéskor a gyökérlabda könnyen kiüthető belőle. További drénnyílásokat létrehozva, bizton elkerülhetjük a víz pangását.

Könnyű, jó szerkezetű virágföldet használjunk. A talajt perlit hozzákeverésével tovább könnyíthetjük. Kerti talajt sose használjunk, csak minősített virágföldet. A felső gyökerek a talajfelszínhez közel essenek. Nyomkodjuk le a talajt a gyökérlabda körül. Rögzítsük karóhoz. 2-3 évenként ültessük át a növényt.

Alapos beöntözés után tegyük déli, nyugati kitettségű, napos helyre. A huzatot kerüljük. Ha a szobából a kertbe, teraszra visszük, fokozatosan szoktassuk az erősebb napfényhez. Öntözzünk rendszeresen. Sose hagyjuk kiszáradni a talajt. A megfelelő páratartalmat vízpermetezéssel biztosíthatjuk. A konténert kavicságyra is állíthatjuk, amelyet rendszeresen öntözünk. Havonta tápozzuk. Használjunk komplex, mikroelem tartalmú műtrágyát.

A virágok beporzását mi is segíthetjük, finom ecsettel vihetjük a virágport a bibére. Így valószínűleg a termésben is gyönyörködhetünk.

Rovarkártevők, tetvek ellen úgy védekezhetünk, ha a fertőzött területet alkoholos vattával megtisztítjuk. Üvegházi molytetű ellen permetezzünk például szappanoldattal. A permetlét az alábbi módon készíthetjük el: Egy liter vízhez adjuk két evőkanál folyékony szappant.

A felnyurgult vesszőket október elején vissza lehet vágni.

Teleltetés

Ha az éjszakai hőmérséklet a fagyponthoz közelít, akkor vigyük őket zárt hűvös, de világos helyre. Az öntözést csökkentsük a minimálisra. Ne műtrágyázzunk, ne tápoldatozzunk!

Télen fűtött helyiségekbe csak akkor kerüljön, ha a fény és a páratartalom elegendő számára. Tartsuk egyenletes a hőmérsékleten, a növény pedig legyen távol a sugárzó hőtől, a fűtőtesttől, tegyük a lakás déli ablakához, és megfelelő mennyiségű párologtatóval teremtsünk párás környezetet számára. A téli kevés fényben és a meleg szobahőmérsékleten a növény nem kerülnek nyugalmi állapotba, ezért vízhajtásokat fejleszt. Tavasszal az első erősebb napsugarak hatására a szabadba kihelyezett növényen ezek a gyenge hajtások megperzselődnek. Természetesen így a nyári fejlődés is gyengébb lesz. Lehetőleg tehát kerüljük a meleg teleltetést. A hideg beállta előtt mérsékelten öntözzünk, így a csökkenő hőmérséklet és a rövidülő nappalok hatására lassan nyugalomba vonul. Új hajtások ilyenkor már nem képződnek, a nyáriak pedig lassan beérnek.