Grósz Tamás és felesége hétszáz négyszögöles birodalma csodavilág: a kerti tóban aranyhalakkal, mocsári hibiszkuszokkal, tündérrózsák levelein sütkérező békákkal.

A zöld pázsiton hosszú slag kígyózik, hiszen a mostani szárazságban kell a vízpótlás a „külföldi zsebimportból” származó különlegességeknek.

Van például a tóban lebegő kolokán. Télen a víz alá merül, tavasszal feljön. Pengeéles leveleivel régen kutyákat heréltek. Itt van a világ legjobb teaízesítője, az ápolka, meg a lestyán, ételízesítők alapanyaga. A nyugtató hatású macskagyökér, aminek virága viszont szexuálisan ingerlő illatú, házaspárok hálószobájába ajánlott. A kasvirágról már az indiánok is tudták, hogy immunerősítő, az örmény gyökér pedig kandírozható csemege. A trópusi durian a világon mindenhol tiltott gyümölcs, mert termésének külső héja fertelmes szagú, ám lédús belseje édes, finom csemege. Az izsópot a római katonák a zsebükben hordták, mert orvosilag igazoltan sebgyógyító hatású. Az ősi magyar vasfű pedig Grósz Tamás szerint az egyik legértékesebb konyhanövény. Nagyanyáink szakácskönyveiben olvashatunk levelének penészedésgátló hatásáról, befőzéskor, savanyításkor szalicil helyett használták. A gilisztaűző varádics bokrának egyetlen levele talicskányi komposztot képes lebontani. A török szivacs termésével mosakodni, poharat, csirkebőrt tisztítani egyaránt lehet.

A szolnoki házaspár húsz éve vette meg a kis házat és kertet hétvégi pihenőnek, a poros, koszos városi élet ellensúlyozására. Most már a tél nagy részét is itt töltik, mert a fogtechnikai megrendelés postán érkezik.

– Büszke vagyok arra – mondja a nyugdíjasként is dolgozó férfi –, hogy tipikus városi létemre mi mindent megtanultam! Részint Böbétől, aki jászjákóhalmai falusi lány, meg a könyvekből, hiszen könyvtárnyi szakirodalmam van. Semmit nem permetezünk! Inkább legyen férges az alma, de vegyszermentes, pláne most, hogy babát vár a lányunk. Főzni mindketten szeretünk, két konyhánk is van. Böbe a magyaros kajákban, a halkészítésben világbajnok, én pedig a kínai ételekben jeleskedem. Alapanyag van bőven, itt minden megterem. Arra is büszke vagyok, hogy megtanultam a növények nyelvét, mert bizony van nekik! Tudom, melyik mit szeret, és mire való. Egy orvos ismerősünket gyomorműtétje után édesköménnyel kúráltuk, ami gátolja a puffadást. Azóta esküszik rá. Itt tanultunk meg kosarat fonni, nemezelni is, és a szürke gémekben, fekete gólyákban, énekes madarakban gyönyörködni. Hihetetlen, ahogy a cinkék az orrunk előtt játszadoznak a füvön, hiszen tudják, nálunk senki nem bántja őket.

– Ez már nem egy kert a sok közül – mosolyog Böbe. – Férjem szerint: a kert! Olyan szenvedély, ami többe kerül nekünk, mintha piacon vásárolnánk. A locsolás áramot, a fűnyírás gázolajat fogyaszt, tehát azért fizetünk, hogy kertészkedhessünk. Mivel nem eladásra termelünk, a munkát úgy osztjuk be, hogy maradjon idő olvasásra, motorozásra, sétálásra is.

– Piacon vásárolni nem élvezet – legyint a férje. – De kidolgozni a telepítési szisztémát, az igen! Ilyen kert, mint a miénk, nincs Nagykörűn, de láttam párat, ami felülmúlja a miénket. Engem ez nem zavar. Számomra fantasztikus érzés, hogy laikusként eddig eljutottunk. A helyi pálinkafőző már tőlünk viszi az ízesítőket. A turbolyát például, mert az ánizsos ízű turbolyás pálinka valami hihetetlen! Sajnos, nem tudom megkínálni vele, mert rögtön megisszuk. Alig várjuk az unokát, hogy ebben a balzsamos tündérkertben velünk lehessen.