Talaj sokak
számára valami nagyon egyszerű, magától értetődő eleme a
környeztünknek. Ott van, járunk rajta, a szántó-vető emberek
felszántják, a kertészek felássák - és annyi! Pedig a talaj roppant
bonyolult fizikai, kémiai és biológiai rendszer.
A növények
többsége - a vízi és a parazita növények kivételével - a talajon és a
talajból él, innen veszi fel a növekedésükhöz és szaporodásukhoz
szükséges tápanyagokat.
A talaj
táplálásának, trágyázásának legfontosabb időszaka az ősz. Mielőtt
felásnák a fák és a bokrok alját, a kiüresedett virág- és veteményes
ágyásokat, a talajba kell keverni a trágyákat. Ezek lehetnek szerves és műtrágyák! 
A
legtökéletesebb szerves trágya a jól kezelt, érett istállótrágya,
amelyet azonban a városokban egyre nehezebb beszerezni és helybe
szállítani. Helyette használhatunk érett komposztot, dúsított tőzeget,
szárított marhatrágyát, stb. Ezek a talaj termőképességének
fenntartásához szükséges szerves anyagot, humuszt és a három
legfontosabb tápanyagot - a nitrogént, a káliumot és a foszfort -
valamint szinte az összes, ú.n. mikroelemet (magnézium, vas, kén, réz,
szilícium, kalcium, bór) - tartalmazzák. (Csak zárójelben mondom: a
növényi test legtömegesebb elemét, szént a zöld növények a levegőből
veszik fel széndioxid alakjában.)
A kálium és a foszfor tartalmú műtrágyák lassan oldódnak, ezért ezeket feltétlenül ősszel kell kiszórni, hogy feloldódva tavaszig eljussanak a talajnak a gyökérzettel átszőtt rétegébe!
A nitrogén
tartalmú műtrágyák többsége gyorsan és könnyen oldódik, ezért ezeket
tavasszal használjuk, ősszel csak annyit, amennyi a talajba került
szerves hulladékok elbomlásához szükséges.
Van egy fontos
elem - a kalcium (mész) - amelynek jelenléte és mennyisége
meghatározza, hogy egyes, kedvelt, kerti növényeket ültessünk-e a
kertünkben vagy sem? Egyes növények ugyanis mészkedvelők, mint pl. a
rózsa, a levendula, a bab, a mandula, a lucerna, a cukorrépa, stb.
Mások viszont mészkerülők , mint a magnolia
az erika-félék, az azálea, a rododendron, a rozs, a zab és a burgonya.
Az előbbieket csak meszes, lúgos talajon érdemes termelni, az utóbbiak
meszes talajon sárgulnak, nem növekednek, elpusztulnak.
A meszet nagyon
könnyű házilag is kimutatni a talajból: egy tányérba teszünk egy kevés
földet és arra közönséges, háztartási ecetet csepegtetünk.
A meszes talaj pezsegni, habzani fog!
A habzás mértékéből lehet következtetni a talajban levő, aktív mész mennyiségére.
Dr. Bálint György
Kommentáld!