1. A FINOMÍTOTT CUKOR:

A finomított cukor a gyártás során elveszíti minden rosttartalmát. A finomított cukor nyomelem- és vitamintartalma nulla. Ez azért érdekes adat, mert a megemésztéséhez többféle nyomelem és vitamin is szükséges.

Ezeket mind a szervezettől vonja el. Fogyasztása megterheli a hasnyálmirigyet, az inzulintermelő béta-sejtek kimerülnek. A hasnyálmirigyünk körülbelül ötszáz évre van kalibrálva, a túlzott cukorfogyasztás segítségével képesek vagyunk negyven-ötven év alatt elhasználni! Az emésztési zavarok hatvan-hetven százaléka megszűnik, amikor az étrendből kivonjuk a cukrot. 20-30 százalékkal növeli a gyomorsav mennyiségét, a cukor hatására a káros bélbaktériumok száma jelentősen megnövekedik. A cukorfogyasztás növeli a vér húgysavtartalmát, mivel megköti azt a vérben. Védekezésképpen a csontokból kalcium áramlik a vérbe, így okoz kalciumhiányt. A cukor hatására a sejtek megduzzadnak, és a számuk is nő. Rákos folyamatok indulhatnak be. A finomított cukor B1 vitamint von el a szervezetből. Ennek következménye a fokozott idegesség, agresszivitás, székrekedés és légzési nehézség. A finomított cukor károsítja az anyagcserét, összezavarja a hormonrendszert. Gyorsítja a nemi érést. A pubertáskor tízévente fél évet tolódik előre. A cukor hatása rövidtávú a szervezetre, ezáltal ingadozó vércukorszintet eredményez, míg a természetes szénhidrátok normalizálják és stabilizálják a vércukorszintet. A fehércukor csökkenti a várható életkort, ha egy ember amúgy száz évig élne, a cukros étrend hatására csupán hetven évig fog. A fehércukor károsítja a magzatot, nő a visszamaradottság veszélye! Évszázadokig a cukorfogyasztás csak a gazdagok kiváltsága volt, mintegy százötven év alatt tömegcikké vált, a cukorfogyasztás egy évszázad alatt a kétszázszorosára nőtt. Megoldás: Édesítésre használjunk mézet, vagy gyümölcscukrot, fruktózt: HERBATÁR Miskolc, Augusztus 20 Strandfürdő mellett 525 Ft/ 0,5 kg.

A fruktóz a cukorbetegek számára is fogyasztható mézben, gyümölcsökben előforduló egyszerű cukorféle. Hasznosulásához a szervezetnek nincs szüksége inzulinra. Hagyományos cukor helyettesítésére ajánljuk. A cukrok közül a fruktóz a legédesebb, így hasonló édes íz elérésére 30-40 százalékkal is kevesebb is elegendő. Ezáltal a szervezetbe bevitt energia mennyisége csökkenthető.

Annyiban jobb, mint a cukor, hogy nem teszi tönkre az inzulin termelését és felhasználását. Cukorbetegek is fogyaszthatják, de számukra gyümölcscukorból és szorbitból napi 30 g-nál több nem ajánlott. Sütésnél és főzésnél is kiválóan használható, mert néhány édesítőszerrel ellentétben kibírja a sütést-főzést (hőálló). Mivel a nedvességet is jobban megköti, a vele készített sütemények tovább frissek maradnak.

2. A FINOMÍTOTT SÓ:

Só nélkül nincs élet, mégis a konyhasó fogyasztása kifejezetten egészségkárosító. Miért? Az általunk használt étkezési sónak kevés köze van a természetben előforduló sókhoz. A konyhasót finomítással nyerik. A finomítás során megbontják a só természetes egységét. A végtermék egy tiszta NaCl, mely a természetben, ebben az izolált formában nem fordul elő. A finomítás során a NaCl mellől elveszik a másik 82 elemet. Szervezetünk számára a sóban megtalálható 84 elem jelenléte és jelenlétének minősége a fontos (és nem a mennyisége). A finomítás során, több mint 2000 különböző kémiai eljárással, megbontják a só egységét és eltávolítják, az ipar szemében szennyezőanyagokként titulált elemeket. Miért lesz a természetben előforduló só „kémiailag tisztított”, azaz nátrium-kloridra leredukált? A válasz egyszerű. A világ só termelésének:

-       93%-a ipari célú felhasználásra kerül. Amihez tiszta NaCl-ra van szükség pl.: mosószerek, tisztítószerek, lakk, műanyaggyártás, PVC stb.

-       6 %-a az élelmiszeripar számára szükséges, mint olcsó tartósítószer. Szinte nincs olyan késztermék pl.: joghurt, kenyér, sonka, ami ne tartalmazna NaCl –ot, mint tartósítószert.

-       1 %-a kerül étkezési sóként az asztalunkra!!! Emberi fogyasztásra is ugyanaz a finomított só kerül, mint ipari célokra.

Hogyan reagál szervezetünk a konyhasóra? A konyhasót, szervezetünk egy agresszív, nem természetes anyagként, azaz sejtméregként azonosítja, mivel ilyen izolált formában NaCl a természetben nem fordul elő. Mivel szervezetünk a konyhasót, mint sejtmérget azonosítja, ezért védekezik ellene és megpróbál tőle megszabadulni. Az ember minimális napi só szükséglete 0,2 gramm. Ezzel szemben egy európai ember átlagos napi konyhasó fogyasztása 12-20 gramm. Az emberi szervezet képes a vesén keresztül kb. 5-7 gramm közötti só mennyiséget kiválasztani. A fennmaradó konyhasó mennyiséget a szervezetünk megpróbálja hidratáción keresztül ártalmatlanítani. Ezen folyamat során a NaCl molekulákat a szervezet víz molekulákkal  zárja körbe. A sót ionizálja, ezáltal semlegesíti az agresszív nátrium-kloridot. Az ehhez szükséges vizet a szervezet a sejtjeinkből veszi el. A szervezetünknek, tehát fel kell áldoznia a magas fokon strukturált, igen értékes sejtfolyadékot, a nátrium-klorid semlegesítésére. Természetesen ennek a védekező mechanizmusnak határt szab a szervezet, különben a sejtek elpusztulnak. Következő lépésként a szervezet kikristályosítással védekezik a még mindig jelenlevő konyhasó mennyiség ellen. A NaCl úgymond, molekulaházasságot köt a szervezetben jelenlevő meg nem emésztett állati fehérjékkel, valamint a szervetlen ásványi sókkal illetve az egyéb anyagcsere végtermékekkel. A kialakult kristályok lerakódnak az izületekben, így ennek következménye lehet reumás megbetegedések Arthrozis, Artritis, köszvény stb. Ezen kívül a vese és az epekő képződése is erre vezethető vissza.

A konyhasó fogyasztásának következményei:

-       megterhelt kiválasztó rendszer (vese),

-       vizenyő, ödéma, cellulitisz (narancsbőr),

-       mindenegyes gramm, ki nem kiválasztott NaCl-hoz a testünk 23-szoros mennyiségű sejt folyadékot használ fel, ez a folyamat kiszáradáshoz, ráncosodáshoz vezethet,

-       reumás megbetegedések, Arthrozis, Artritisz, köszvény, vese és az epekő képződése.

A fogyasztót intenzív reklámmal próbálják meggyőzni, hogy a finomított, kémiailag tisztított sóhoz hozzáadott mesterséges jód és fluor elemek egészségi szempontból fontosak lennének. Holott mind két elem hozzáadása még fokozza a Na-Cl agresszivitását. Ugyanis szervezetünk nem képes a hozzáadott, mesterséges, igen mérgező jodid, jodát és fluorid vegyületek anyagcserébe való bocsátására. Sőt ezek a vegyületek igen rákkeltőek és allergiát is előidézhetnek. Tengeri só: Újabban a tengeri só is reneszánszát éli. Manapság a felhasznált étkezési só egyharmada a tengerből és egyéb sós vizekből származik. Hagyományos módon a só szárítókból nyerik ki, ahol a napon száradó sónak magas marad a nedvességtartalma. Ha ezek után nem szárítják utána mesterségesen, akkor természetes termék marad. Ehhez biotermékboltokban jutunk hozzá. Ha azonban ipari módon, a tengervízből kivonva állítják elő, akkor ugyanolyan finomított só, mint amit egyébként is használunk.

Megoldás: Kristálysó, vagy a Fleur de Sel amit „sóvirágnak” szoktak fordítani, a sók fejedelme. Ez a só az ínyenceknek és az igényeseknek való.  A mindenkori tengerisó-hozam színe-javát jelenti, kézi erővel takarítják be. Különösen gazdag magnéziumban, kalciumban, jódban, nyomelemekben. Ezek a sók első ránézésre persze drágának tűnnek, valójában nem azok, mert mindig csak igen keveset használunk belőlük. Egy négyeurós negyedkilós doboz egy évig, vagy akár évekig elég. Általánosságban elmondható, hogy a jobb minőségű sóból kevesebbet kell használni. Ezek után már csak a takarékos adagolásra kell ügyelnie, illetve arra, hogy kerülje a sok nátrium-kloridot tartalmazó készételeket.

3. FINOMÍTOTT LISZT:

Az 1870-es évek táján Széchenyi állíttatta fel az első olyan ipari malmot Magyarországon, amely képes volt a korpát a gabonaszem többi részétől eltávolítani. A lakosság egészen eddig az időpontig csak és kizárólag teljes őrlésű gabonából készült kenyeret fogyasztott, amelyhez a lisztet vagy saját kezűleg otthoni kis őrlőkön őrölték, vagy a közös falusi malmokban őröltették. A városok megnövekedésével azonban problémát kezdett jelenteni a lakosság ellátása, mivel a teljes őrlésű liszt csak rövid ideig volt tárolható a korpa zsírtartalmának avasodása miatt. A modern hengermalmi technológia nem a táplálék élettani szükségletek szempontjait, hanem a hatékonyság, gazdaságosság és tömeggyártás feltételeit helyezi előtérbe. Így azután ipari termékként egy nagy energiatartalmú, egyoldalú, elhízáshoz és más hiánybetegségekhez vezető, de nagy tömegben értékesíthető és fogyasztható terméket kapunk fehér liszt formájában. Mi is tehát a különbség a fehér, illetve a finomított liszt és a teljes őrlésű liszt között? A finomított liszt nem tartalmazza a gabonaszem héját és csírakezdeményét. A következő táblázat kis ízelítőt ad abból, hogy mit jelent ez az úgynevezett vitálanyagokra kivetítve. A finomított liszt kiőrlési vesztesége búza esetében a teljes őrlésű liszthez képest:

Megoldás: Fogyasszunk teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket. A teljes kiőrlésű lisztből készült termékek szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A finomított lisztből készült pékáruk hizlalnak, (az üres kalória laktat, de nem táplál, ezért a szervezet éhezik, és újból éhesek leszünk) azonban a szénhidrátra szükségünk van. A legjobb tehát, ha a szervezet szénhidrát szükségletét (napi kalória bevitel 60-70-%-át) a zöldségeken és gyümölcsökön kívül teljes kiőrlésű gabonából fedezzük, mely nagyon sok értékes tápanyagot tartalmaz, gazdag vitaminokban, aminosavakban és rostokban. Emellett mivel szervezetünknek hosszabb ideig tart megemészteni, hatékonyabban csökkenti az éhségérzetet is. Mivel a teljes kiőrlésű lisztből készült ételek savanykás ízét sokan nem szeretik, a legtöbb Magyarországon forgalomba kerülő „teljes kiőrlésű” étel csak részben készül ilyen gabonából. Ha szeretjük, együnk a nagyon sűrű, német „Vollkornbrot”-ból, ha nem, a legalább részben teljes kiőrlésű gabonát tartalmazó termékek még mindig nagyon jó alternatívát jelentenek a fehér kenyerekkel szemben. Egyen minden nap olyan ételeket, amelyek különféle gabonákból készültek, pl. teljes búzából, barna rizsből, zabból, teljes kukoricából.