Ismerjük meg! A kivi bokros, eredendően kétlaki, több méteres hajtásokkal rendelkező kúszónövények, pontosabban a nőivarú növények gyümölcse. Botanikai értelemben több, mintegy negyven fajról van szó. A nálunk ismert és kapható kivi az Actinidia deliciosa vagy az Actinidia chinensis bogyója, de fogyasztható az A. arguta és A. kolomikta gyümölcse is, amelyek apróbb szeműek, nem szőrös héjúak. Ezeket kopasz kivinek vagy japán egresnek is hívják.
A kivik őshazája Kína, pontosabban Dél-Kína, ahol régóta számon tartott kultúrnövények. Ott jang taonak nevezik. Hogy miért is hívják nálunk kivinek, arra még majd visszatérünk.
Éretten ovális, nagy tojásnyi, 5-6 cm átmérőjű, 60-120 grammos nagyságot elérő barna szőrös héjú és üde zöld belsejű termése van. A zamatos, lédús bogyók édeskés, mégis enyhén savanykás íze és állaga leginkább talán az eperhez hasonlítható. Akkor érett és finom, ha héja ujjunkkal benyomható, és az érett őszibarackhoz hasonlóan puha. Mákszerűen apró fekete magjai úgynevezett magkoszorút alkotnak, minden további nélkül ehetők.
A hozzánk érkező nagy szemű kivit importáljuk. Új-Zélandról júliustól októberig szállítják, de Dél-Európában is megterem, s csaknem egész évben kapható a hazai gyümölcsösöknél.

100 g kivi mindössze 40 kalóriát, 100-250 mg C-vitamint, A-, D- és E-vitamint is tartalmaz. Egy-két szem kivi napi A- és C-vitamin szükségletünket is fedezheti. Különösen gazdag vasban és káliumban, fontos szelénforrás.
A nálunk kapható kivinek szőrös, nem túl kívánatos a héja, nehezen tisztítható, mosható meg, ezért bár ehető volna, nem szoktuk elfogyasztani. Egyébként flavonoid antioxidánsokat rejt. Magja viszont hasznosul, rengeteg alfa-linol-savat és omega-3-zsírsavat tartalmaz.
A kivinek enyhe hashajtó hatása lehet. Pontos okát nem tudjuk, lehet, hogy pusztán növényi rostjainak összetételében keresendő.
A nyers kiviben található actinidin egy fehérjebontó enzim. A papainhoz hasonló proteáz. A sütés-főzésben hasznunkra lehet, nemsokára megtudjuk miért. Ugyanakkor egyeseknél allergénnek bizonyul. Leginkább azok válhatnak rá érzékennyé, akik az ananászra, papayára vagy latexre allergiásak.

Hogyan fogyasszuk? A kivit legegyszerűbb nyersen enni. Az igazán finom, érett kivi, már annyira puha, hogy nehéz hámozni, elvileg nem is kell, mert a héja is ehető. Ki lehet viszont kanalazni a héjából, vagy néha egyszerűen le lehet húzni róla a barna szőrös héjat. Kicsit megcitromozva még pikánsabb üde íze lesz.
Kerülhet joghurtba, gyümölcssalátába is. Kellemes enyhe íze akkor érvényesül legjobban, ha eperrel, szamócával, banánnal, esetleg őszibarackkal elegyítjük. A szabályos kockákra vágott gyümölcsöket elkeverhetjük kevés mézzel, esetleg rummal. Tejszínt folyékonyan és habbá verve is adhatunk hozzá. Ha még diódarabokat is teszünk a salátába, nem csak színpompás, de igazán fenséges desszertet kapunk. S mindezt gyorsan, sütés nélkül!
Az érett kiviből fagylaltot is érdemes csinálni.
Kiválóan alkalmas mindenféle édesség díszítésére, mert nem oxidálódik, nem barnul, puhul meg. Arra azonban figyelni kell, hogy a nyers kiviben lévő actinidin a fehérjéket idővel bontani kezdi. Így a tejet, tejszínt és a cukrászatban használt zselatin kollagénjét is, ami aztán elfolyósodik. Emiatt felhasználásakor némi bosszúságot okozhat, mivel nem fogja a gyümölcskocsonya. Melegítéssel az enzim inaktiválható, a fehérjebontás és az ételek elfolyósodása megelőzhető.
Actinidin fehérjéjének köszönheti húspuhító tulajdonságát is, ami kifejezetten előnyös. Az elkészítendő húst sütés előtt áztassuk nyers kivi levébe vagy a kivi pürésített gyümölcshúsába, mintha pácba tennénk. Az így előkészített hússzeleteket csak sütés után sózzuk, vagy fűszerezzük.
Nálunk kevésbé ismert, hogy a kivi húsok mellett szószként vagy az aszalt gyümölcsökhöz hasonlóan felhasználva is kiválóan megállja a helyét, legyen az szárnyas, sertés, marha, hal vagy vadhús.
Remekül eltartható. Ki gondolná, hogy 0°C körüli hőmérsékleten akár fél évig is jól eláll! Éretten hűtőszekrényben jól tartható akár egy hétig is. E tulajdonságát kihasználva biztonsággal szállítják a tengeren túlról, ahonnan aztán sokszor - olykor bosszúságunkra - még éretlenül, kőkeményen érkezik. Nejlonzacskóban szobahőmérsékleten pár nap alatt beérik. Etiléngázt termelő, érett almával összezárva egy nap alatt is hajlandó finomra puhulni.
Az érett kiviből bort lehet erjeszteni.

Tippek, tanácsok Gazdag lombjával magyar kertek, sőt teraszok kedvelt dísz- és haszonnövényévé is válhat. Annál is inkább, mert több növénytermesztő foglalkozik különbözős kisebb-nagyobb gyümölcsű konténeres és cserepes kivik forgalmazásával. Igen jól alkalmazkodik őshazájától eltérő klímájú helyekhez is, igaz ilyenkor termése apró maradhat. Mivel a kivi eredetileg kétlaki, hím és nőivarú növényt is be kell szerezni, és majd csak a női ivarún lesz termés. A beporzásra elegendő egy hím növény, ami - mint a kakas a baromfiudvarban - több, mintegy nyolc termős kivit tud ellátni virágporral. Újabban szerencsére vannak oltással "párosított" egylaki és önbeporzós, vagy egyszerűen egy cserépbe ültetett hím és női növények is, amelyek a magyar kivitermelőknek is sok sikerélményt, azaz bő termést hozhatnak. Utóérő gyümölcs lévén nálunk is megérik, csupán arra kell figyelni, hogy a fagyok előtt le kell szedni. A saját kivi végül biztos édesebb lesz, mint a bolti. Egyetlen tőről évente 10-20 kg termést is lehet szedni.
A szőlőhöz hasonlóan nevelkedik, de eredeti szubtrópusi őserdei lakóhelyére jellemzően a nyári tűző napra, forróságra és a téli fagyra érzékeny. A félárnyékos helyet kedveli, ahol aztán 6-8 méter magasra is felfut, lugassá is fejlődhet. A megerősödött növények gondozása már majdhogynem egyszerűbb, mint a szőlőé. A növények három évesen fordulnak termőre.

Érdekességek A nálunk piacon kapható kivi, azaz az Actinidia deliciosa Kína déli részéről, a Jangce vidékéről származik, ahol jelenleg is vadon tenyészik. Kína nemzeti gyümölcse. Innen 1906-ban egy kínai missziós iskolába látogató hölgy, Isabel Fraser vitte magját Új-Zélandra, ahol aztán Hayward Wright nemesítette ki ma leginkább tenyésztett változatát 1924 körül. Nevét a fajta ma is őrzi. Európában a múlt század elején, 1900 táján jelent meg. Az 1950-es években kezdték az USA-ban forgalmazni, csakhogy akkor még kínai köszméte néven volt ismeretes, ami a hidegháború idejében nem csengett jól. Ráadásul azért sem volt szerencsés választás, mert bizonyos gyümölcsök, így bogyósokat is magas importvámmal sújtották. Ezért 1959-ben a gyümölcsöt exportáló egyik legnagyobb cég tulajdonosa az újzélandi kivi madárról kapott névre keresztelte át. Nálunk alig 20 éve jelent meg a kereskedelemben, de gyorsan meghódította a magyar fogyasztókat.