Nem fér hozzá kétség, hogy kertjeink egyik legkedveltebb és leggyakoribb virága a rózsa.

De milyen színű rózsa jelenik meg először lelki szemeink előtt?

A vörös, a fehér, a sárga, a rózsaszínű, a lila vagy a különlegességek közé tartozó kék, esetleg a barna? És milyen rózsára gondol - a sokféle közül - az a kertművelő, aki már több-kevesebb tájékozottsággal bír a rózsák világában? A fehér virágot nyitó vadrózsára gondol-e, amelynek érett, piros terméséből készül a finom csipkelekvár? Vagy a bokor növésű, nagyvirágú elegáns tearózsára? Esetleg a lugast vagy a bejárati kapu ívét díszítő futórózsára? Netalán az egész nyáron szorgalmasan virágzó poliantára? És van, aki a talajtakaró gyepürózsát képzeli maga elé, amint benövi a napos pincedombot és a kert kevéssé látványos részeit, vagy a terebélyes, tekintélyes bokrot nevelő parkrózsa jut először eszébe. Nagy a választék.

Ha valaki rózsatövet akar ültetni - és ki ne akarna - alaposan kell tájékozódnia az árjegyzékekben és a faiskolai lerakatokban, hogy megtalálja az igazit, azt a rózsafajtát, amely színben, illatban, nagyságban, környezeti feltételekben megfelel a jövőbeli tulajdonos és gondozó igényeinek.

A rózsák népszerűségét, kedveltségét mi sem bizonyítja jobban,mint az, hogy a magyar nyelvben sokféle növényt rózsának titulálnak, holott botanikailag semmi közük sincs - és nem is hasonlítanak - a Rosaceae családba tartozó, valódi rózsához. De minthogy ezek a növények szépek, látványosak, ezért a rózsa utónév megilletheti őket. Csak néhány példa ezekre.

A bazsarózsa (Paeonia officinalis), a pünkösdi rózsa, amelynek halvány rózsaszínű virága a tavasszal kinövő hajtásokon pompázik. Ide tartozik a Zengő híressé vált bánsági bazsarózsája (Paeonia officinalis subsp. banatica) is. De ezt a nevet viseli a kerti mályvarózsa (Alcea rosea), sőt a kövirózsa (Sempervivum tectorum) is, amelynek nem is a virága, hanem a "levélrózsája" emlékeztet némileg a rózsa virágára. A tavirózsa vagy amerikai tündérrózsa (Nymphaea tuberosa) nem is szárazföldi, hanem vízi növény, amelynek gyökerei a vízréteg alatti talajban fejlődnek, csak a levelei és a virágai úsznak a víz felszínén. A tubarózsa (Polianthes tuberosa) fehér virágú, erős illatú, hagymás növény, amely a francia parfümipar jellegzetes alapanyaga, vágott virágként pedig most kezd divatossá válni a nagyközönség előtt. A jerikói rózsa (Anastatica hierocuntica), egy homoksivatagokban élő, aprócska növény pedig egyenesen azért vált ismertté, mert tartós szárazság idején gömbszerűen összehúzódik, ha viszont elegendő vízhez jut, akkor kiterül a kör alakú levélzete (és ezt az attrakciót számtalanszor képes megismételni: a legenda szerint ez a növény volt az egyiptomi sivatagban vándorló zsidók mannája).

A rózsa nevét "bitorló" növények sorát még hosszan lehetne folytatni olyan közismert, kerti növényekkel, mint az őszirózsa (Aster sp.), a sétányrózsa (Lantana hybrida), a Szelőrózsa(Anemone nemorosa és canadensis), a szalmarózsa (Helichrysum bracteatum) és a havasi rózsa (Rhododendron sp.).

A rózsák népszerűségét azonban nem kevésbé jellemzi az is, hogy gyakran megjelennek az irodalomban és a művészetekben is. Hadd mondjak ezekre néhány közismert példát.
A rózsa az egyetemes kultúrában a szépség, a szeretet, a szerelem és a béke szimbóluma lett. Krisztus előtt 4000 évvel Babilon ékiratos tábláin már a szépség ideáljaként a rózsát említik, Homérosz pedig "rózsaujjúnak" nevezi a fakadó hajnalt. Az egyiptomi falfestményeken sok rózsaábrázolást találunk, Hérodotosz pedig arról számol be, hogy Midász király kertjében olyan rózsák nyíltak, amelyeknek egyenkint 60 szirmuk volt. A római elit nem csupán az épületek és termeik díszítésére használta a vágott rózsaszálakat, de rózsaszirommal szórták le Néró császár és sok előkelő szépasszony előtt az utat is.

Nálunk a budapesti Rózsadomb őrzi a török rózsakultusz emlékét. Gül Baba türbéjét ma is értékes rózsa-gyüjtemény veszi körül.

A 20. század első harmadában Magyar Gyula ért el jelentős eredményeket a rózsanemesítés területén és azóta a szőregi rózsakertészek neve jól cseng a Nyugat-Európai országok virágnemesítői és termelői körében is.

Hosszú sora volna a költőknek és az íróknak, akik a rózsa nemes tulajdonságait dicsérték. A zeneirodalomban a Carmen rózsaáriája, a Rózsalovag és Schubert Heideröslein című dala hódította meg a világot. Az építőművészek egyik legkedveltebb dekorációs motívuma a rózsa és a templomhajók látványát a rózsaablakok koronázzák meg.

Sokan az idősebb kertészek generációjából nosztalgiával gondolunk a Kertészeti Kutató Intézet egykori, budatétényi rózsakertjére, amelyet Ormos Imre professzor tervezett meg nagy szakértelemmel és szeretettel. Márk Gergely, a magyar rózsanemesítés nagymestere 3200 rózsafajtát telepített ide és minden évben, a rózsavirágzás idején megrendezett kiállításra a virágkedvelők tízezrei zarándokoltak a kertjébe, hogy hódoljanak a rózsák szépsége előtt.

Nagy veszteség, hogy ez a rózsa gyűjtemény nem fejlődhetett tovább és az idő vasfoga őt sem kímélte meg! A kertészek nagy álma, egy európai méretű és értékű Nemzeti Rozárium tervei nem valósulhattak meg. Bár - ahogy mondani szokták - jobb később, mint soha!