Hogyan vegyünk kiváló minőségű zöldséget a piacon?

Kezdő háztartás-vezetőnek elméletben nem probléma a bevásárlás, a gyakorlatban viszont váratlan akadályok merülhetnek fel. Itt van mindjárt a zöldség-gyümölcs kérdése, hogy piacon jó-e venni, vagy a megaáruházban előrecsomagolva?

Én mindenképp a piacot ajánlanám, a dörzsölt háziasszonyok is erre esküsznek, miután néhányszor csúnyán ráfaragtak a műanyagtálcán még magát szépnek mutató áruval a szupermarketben. Persze a sarki kispiszkos vegyesboltban fonnyadozó pár szál zöldség sem a legcsábítóbb, szóval mégiscsak a piacra kell menni.

Jó, de mikor?

Ki a fene akarja a szombat délelőttjét azzal tönkrevágni, hogy tolakodik a sok szöszmötölő nyugdíjas meg üvöltöző gyerek között? Arról nem is beszélve, hogy 11 előtt már rég le kellene tudni az egészet, azaz hajnalban kell felkelni.

Messzebbről közelítve az aktivitásra célszerű olyan munkahelyet tartani, ahol rugalmas munkaidő van, vagy piac a közelben. Előbbi esetben csütörtökön vagy pénteken reggel, munka előtt a háztartáshoz közeli csarnokban, piacon be tudunk vásárolni, utóbbiban pedig helyes kosárral felszerelkezve kicsit előbb beballagunk a munkahelyre, és kiszaladunk a piacra. A beszerzett finomságok megfelelő őrzéséről is gondoskodni kell!

A szakácskönyvben előírt, vagy álmunkban megjelent finomságokat a piacon megtalálni, minőségellenőrizni és megvásárolni kell, ezekhez következnek a továbbiakban hasznos, és alapvető fontosságú tanácsok.

Nem mind arany, ami fénylik: a piacon pedig nem minden finom, ami csodaszép - ez alap-közhely és -szabály. A nagy kínálattal rendelkező zöldségárusoknál általában nagykereskedőktől vásárolt árut látunk, és az egymás melletti standokat végignézve az a furcsa érzésünk támadhat, hogy mindegyik ugyanolyat kínál. A megoldás pontosan ez: mindegyik ugyanonnan szerzi be az árut, tehát ugyanabból a kamionból van a paradicsom az összes árusnál.

Kivéve az őstermelőket . Nekik normális esetben nem telik kamionra. Az őstermelők sokszor a nevüket meghazudtolóan fiatalok, de többnyire valóban nyugdíjasnak látszó nénik és bácsik. A néprajzosok néha könnyes szemmel vizsgálgatják a népviseletnek látszó sötét kendőt, vagy nájlonotthonkát a néniken. Az őstermelők sokszor valóban emberszabású kertjükből hozzák a portékát, bár vannak, akik nagyban őstermelnek, de a technológia házias. A termények íze, külleme, műtrágya- és méregtartalma az alkalmazott technológiának megfelelően általában az elvárható maximumnak és minimumnak megfelelő, ezért tőlük ajánlott vásárolni. Alapszabályként elfogadhatjuk, hogy minél kisebb a kínált mennyiség, annál valószínűbb a jó minőség. Ha az asztalon keveset látunk, az még nem jelenti azt, hogy nincs-e az árus mögött vagy az asztal alatt még néhány mázsa felhalmozva, tehát nézzünk körül.

Piacra indulás előtt otthon összeállítjuk a bevásárlólistát, aztán elballagunk és felderítjük a piacon a kínálatot. Körbesétálunk, tájékozódunk az árakról, átlagos minőségről, majd döntünk, és vásárolunk. Az őstermelőknél talán lehet alkudozni, az eredmény kétes, én nem szoktam, de ha valakinek ez a hobbija, próbálja meg.

Némi botanikai alapismeret:

Vannak zöldségek és gyümölcsök, aztán gabonafélék, fűszerek, magvak, amiket a piacon meg lehet venni. Vannak ún. szabadföldi és melegházi növények, a szabadföldieket értelemszerűen a szabadban, az itthoni időjárási viszonyok mellett termesztik, a melegházi növények általában finnyásabbak, ezért különleges viszonyokat - leginkább nedvesség- és hőviszonyokat kívánnak, ezért legalább műanyag fóliasátor alatt, de inkább üvegházban érzik magukat úgy-ahogy nálunk. Átmenetet képeznek bizonyos növények a melegház és szabadföld között akkor, amikor a zord időjárás ellen védve növekednek biztonságban fedél alatt. Ilyenek például a fejes saláta, primőr paradicsom, paprika, retek, újhagyma.

A márciusban kapható paradicsom december-január táján virágzik, a szabadban egyszerűen megfagyna még magonc korában, ha egyáltalán kikelne, és nem nevelne termést, ezért mesterséges fűtést és öntözést, táplálást kap a melegházban. (Sajnos a gyors és kifizetődő termeléshez rengeteg műtrágyát, sőt génkezelt szaporítóanyagot használnak a termelők, ezért szerintem ezek elég ártalmasak lehetnek, jobb megvárni a júniust, és szabadföldi paradicsomot venni.)
Egyes zöldségek, sőt gyümölcsök föld alatt teremnek, mások közvetlenül a földfelszínen, ezért sárosak lehetnek. Némely növénynek nem is az igazi termését fogyasztjuk, pl. a burgonya, répafélék, saláta, aki többet akar tudni erről a témáról, az járjon utána. (Esetleg írhat nekem is.)

Hogyan ismerjük fel a jó, friss, finom és egészséges zöldséget?

Fontos, hogy szép élénk színe legyen, ha van levele, szára, az ne fonnyadt, hervadó, ha héja, az ne ráncos. Az elmosódó szélű barna foltok általában ütődéstől keletkeznek, ha tárolni szeretnénk néhány napig a zöldséget, inkább kerüljük az ilyet. Ha nagy foltokat látunk az árun, esetleg be is süllyedve a felületén, az már komolyabb gondot sejtet, rothadás, vagy betegség nyoma lehet, inkább ne vegyük meg. Sok zöldség, pl. a répa vagy burgonya fény hatására barnul, ez inkább csak esztétikai hiba, sérülékeny fajta esetén nehezen kerülhető el.

Kaptunk egy levelet, amelyben egy (nem sokszoknyás) piaci árus arra figyelmeztet, hogy az áru fogdosása, nyomkodása nemkívánatos, és nem egyenlő a tapintással és válogatással. Ha ujjlenyomatot vagy karmolást hagy valaki az árun, az nagyon csúnya és elítélendő dolog, mivel minőségromlást okozhat, tessék tehát rendesen viselkedni. :-)

Téged is becsapnak? A tipikus vevő-átverésekről

Szerző/Forrás: ribizli