A legismertebb alapfajták Kínában és Délkelet-Ázsiában őshonosak. Nagy Sándor hódító hadjáratai révén került Európába, először a görögökhöz, azután a rómaiakhoz, majd a szicíliaiak és a spanyolok kezdték meg termesztését. A legnagyobb Európai termesztő országok mind a mai napig az előbb említett Spanyolország és Görögország.

Egy kínai legenda szerint egy kisfiú, Lu Ji, két narancsot kapott, de egyiket sem

ette meg hanem mindkettőt odaadta édesanyjának. Ezért a narancs Kínában a gyermeki szeretet és a szülői tisztelet szimbóluma.

A mediciek címerén öt darab narancs látható, mivel abban a korban igazi különlegességnek számított ez a gyümölcs.

Léteznek ugyan keserű és édes, cseresznye vagy akár futball labda méretű

narancsok, de alakjuk általában megegyezik, mind gömbölyű. Színük a halvány narancstól a mély narancssárgán keresztül egészen a piros pettyesig minden árnyalatban pompázhat. Míg a gyümölcs héja keserű, húsa kifejezetten édes, ízletes, lédús.

Alapvetően két csoportját különböztetjük meg a narancsoknak. Egyik az édes,

nyersen is fogyaszthatók köre, másik a keserű, mely csak valamilyen módon elkészítve ehető. Ezen belül, édes fajták: fias narancs, jaffa narancs, vérnarancs, valencia narancs; keserű fajta a sevillai narancs, mely egyben a Cointreau és Grand Marnier ízesítője is.

52 kcal, 217 kJ/100 gramm

A grapefruit vásárlásához hasonló módon járjunk el a narancs vásárlásánál is. A legfontosabb szempont a héj színe, mivel az a gyümölcs frissességéről, állagáról egyaránt tanúskodik. A gyümölcs méretéhez képest nehéz, így nagy valószínűséggel húsa lédús, héja pedig kemény, friss legyen. Kerüljük a puffadt példányok vásárlását, mert ezek gyümölcshúsa nagy valószínűséggel már

száraz.

A narancs hűvös helyen (3-9 °C között) akár 4-8 hétig is vígan eláll. Az időtartam lehet hosszabb és rövidebb is attól függően mennyire érett a gyümölcs. Vitamin és ásványi anyagtartalmát hosszabban megőrzi, mint más gyümölcs.

A narancsot ildomos meghámoznunk, de természetesen azelőtt alaposan

megmosnunk. A pucolásnak sok módja ismert, melyek megválasztása leginkább a későbbi felhasználástól függ. Egyiket akkor használjuk, ha fontos, hogy a gerezdek egyben maradjanak. Ekkor a narancs alját és tetejét (kb. egy-másfél cm vastag szeletként) levágjuk, ezt követően függőlegesen bevagdossuk a héjat, majd újainkkal lehúzzuk azt. Másik módja akkor használatos, ha elsődleges szempont, hogy a gyümölcs hártyáját is eltávolítsuk. Elsőként itt is levágjuk a narancs alját és tetejét, majd egy keskeny pengéjű késsel függőlegesen elkezdjük a héj lefejtését oly módon, hogy a gyümölcs hártyáját is levágjuk. Majd ezt követően a gerezdeket egyesével kivágjuk a hártyák közül.

A frissen fogyasztott narancs a legegészségesebb, de a levét kicsavarva is isteni

nedűt kapunk. Természetesen a narancs felhasználhatósága ennyivel még korántsem ér véget. Felhasználhatósága szinte végtelen. Levéből készülhet páclé, húsából különböző lekvárok, sorbetek, fagylaltok, süteménykülönlegességek. A narancs héja is felhasználható, kandírozva igen finom csemege.

A narancs C-vitamin tartalma még a grapefruitén is túl tesz, így egy átlagos

méretű narancs egy felnőtt napi C-vitamin szükségletének kétszeresét hordozza magában. Ezen kívül még fontos emésztési rostokat tartalmaz.

Tartalmaz egy ún. limonene nevű anyagot, ami különösen a mell és a tüdőrák elleni küzdelemben hatásos. Jó a trombózis, a magas vérnyomás ellen, jó immunrendszer erősítő.

A: sweet orange;
F: orange;
S: naranja;
P: laranja;
N: Apfelsine, Orange

A narancs legfeljebb 8(-15) m magas, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes, gömbölyded koronájú fa. Fiatal hajtásai szögletesek és csavarodottak; a levélhónaljakban hajlékony tövisek ülnek. Levelei szórt állásúak, aromás illatúak. A levélnyél 1-3 cm hosszú, keskeny-szárnyas, a lemez (10 x 15 cm) tojásdad vagy elliptikus, lekerekített vállú, hullámos vagy csipkés szélű. Erős illatú virágainak átmérője az 5 cm-t elérheti, egyesével vagy legfeljebb 6 tagú fürtben fejlődnek a levélhónaljban; a zöld csésze 5 rövid cimpájú, az 5, hosszúkás-tojásdad szirom fehér színű.
Termése: "bogyója" a világszerte legismertebb és legkedveltebb citrustermések közé tartozik; gömbölyű vagy széles-elliptikus, néhány fajtánál az alapi részén bemélyedt. A héj mirigyesen pontozott, érett állapotban zöldes, sárga vagy narancsszínű és legfeljebb 5 mm vastag; a fehér albedo vékony. A nagyon bő levű, narancsszínű vagy liláspiros terméshús 10-14 gerezdre tagolódik, amelyek többé vagy kevésbé tapadnak egymáshoz és a héjhoz. A Navel fajtáknál a termés csúcsi részén egy második, kis körben elhelyezkedő gerezdkör is képződik. Az érett terméshús zamatosan édes vagy savanykásan édes ízű. A termés gerezdenként legfeljebb 4, kihegyezett tojás vagy ék alakú, fehér színű, szögletes magot tartalmaz; néhány fajta magvatlan. A nagyszámú fajta az érés idejével, a héj vastagságával, ízével és a termésben lévő magvak számával különbözik egymástól, a legfőbb fajták: a Navel, a Valencia és vérnarancs. A narancs terméshéja viszonylag alacsony hőmérséklet hatására narancsszínűre változik, a forró trópusokon viszont a termések sárgák maradnak, vagy foltosan sárga-zöldre váltanak.
Felhasználása: a gazdag C-vitamin-tartalmú terméshúst nyersen fogyasztják, gyümölcssalátákba és gyümölcstortákba teszik, (részben a keserű héjjal együtt) lekvárt és zselét főznek belőle. A termés nagy részét lének dolgozzák fel. A terméshús és a héj kandírozva édességekbe és kalácsokba kerül, a reszelt héjjal süteményt fűszereznek, ha nincs rajta tartósítószer! A mirigyes héjat az ipar is felhasználja édességek, élelmiszerek, italok, valamint kozmetikai és tisztítószerek illatosítására. Helyenként a narancsból bort és konyakot állítanak elő. A magokból olajat sajtolnak étkezési célra és szappanokhoz. A héj és a levelek illóolaja tartósan vagy intenzíven hatva bőr- és allergiás betegségeket okozhat. A virágok nagy mennyiségű nektárt termelnek, kitűnő méhlegelő, és világos, zamatos mézet ad. A növényt termését és illóolajait a gyógyászat is sokféle módon alkalmazza.
Nagy divat volt a 15. és a 16. században az európai főúri udvarokban a narancsot és a rokon keserű narancsot fácskává alakítva dézsákban vagy speciális üvegházakban (orangerie) nevelni. Melegebb országokban az említett fajokból pompás fasorokat ültettek.
Elterjedése: az évezredek óta termesztett narancs hazája valószínűleg Dél-Kína és Indokína. A fajt már az ókorban termesztették a Közel-Keleten, és ma világszerte a meleg égövi országok egyik legjelentősebb haszonnövénye.
Termesztése és betakarítása: a mediterrán, szubtrópusi és trópusi-montán klímában tenyészik; a trópusi hegyvidékeken 2000 m magasságig termeszthető. A fajtaazonos szaporítást szemzéssel vagy a fajtáról leválasztott vesszőkkel oltás útján végzik, de rendszerint a magoncok is megőrzik a szülők tulajdonságait. Fagyérzékeny, és hosszú száraz évszakokban öntözést igényel. Többnyire intenzív módon termesztik ültetvényeken, ahol a termésérés kezdetén a fákat gyakorta fungicidekkel kezelik. A gyümölcsök virágzás után 6-9 hónap múlva érnek meg; igazi aromájukat teljesen éretten, közvetlenül a szedés után élvezhetjük; a tárolás során ízükből sokat vesztenek. A korán betakarított narancs utóérésre nem képes, ezért viszonylag savanyú marad. A sértetlen termések alacsony hőmérsékleten hetekig tárolhatók; a kereskedelemben az árut többnyire viaszozzák, hogy tovább romlatlanul megmaradjon.
Rokon faj: az édes narancshoz nagyon hasonló a keserű narancs (Citrus aurantium L.) termése, ám nagyon keserű ízű; többnyire édes naranccsal keverve dolgozzák fel lekvárrá vagy zselévé. A keserű narancs abban is eltér az édes narancstól, hogy levélnyelei erősen szárnyasak, a termés közepén üreg található, továbbá a levelek és a virágok speciális szagúak.

Könnyen hámozható, mézédes narancs, nagyszemű, 20 dkg-osra nő, csak Korea déli csücskében a Jeju-szigeten (Csedzsu) terem, nevét az ottani Halla-hegyről kapta, formája emlékeztet rá. Bonyolult termesztési technikája és fagyérzékenysége miatt ára háromszorosa a többi citrusénak.

Japánban dekopon a neve.