Állati csípések
A
hétköznapi életben a legtöbb gerinctelen állat által okozott fájdalmat
csípésnek nevezzük. Alaposabban szemügyre véve azonban a fájdalomokozás
mechanizmusát rájöhetünk, hogy a legtöbb esetben a legnagyobb
jóindulattal sem lehet csípésnek tekinteni.
Mi csíp, mi harap?
Köztudott, hogy egyes csalánozó (medúzák) és puhatestű (csiga) fajok
csípése akár halálos is lehet, de ilyenek szerencsére Magyarországon
nem fordulnak elő. A legtöbb fajt magába foglaló ízeltlábúak azonban
már okozhatnak kellemetlen emléket.
Méhek és darazsak A
legismertebb, rettegett hazai rovarcsoportok a hártyásszárnyúak közé
tartoznak. A méhek és darazsak tojócsöve fullánkká módosult, sőt még
méregmirigy is kapcsolódik hozzá. Míg a méhek elsősorban védekezésből
csípnek, addig a darazsak területvédelmi okokból spontán támadhatnak. A
méhek méregmirigye többek közt peptideket (mellitin), fehérjéket
(apamin), aminokat (histamin) és enzimeket (foszfolipáz, hialuronidáz)
termel. Ezek általában lokális gyulladást okoznak, de idegbénító
(neurotoxikus) és vérnyomáscsökkentő hatásuk is van. Allergiás
egyénekre akár halálos is lehet. A darazsak méreganyagai aminokból és
polipeptidekből állnak, szúrásuk igen fájdalmas, allergia esetén, vagy
ha nagy mennyiségű méreg jut a szervezetbe, halálos is lehet. A méh- és
a darázscsípést nem könnyű megkülönböztetni, mivel a méhek fullánkja
kicsiny horogban végződik, az esetek többségében az áldozatban marad.
Hangyák, poloskák, bolhák és egyéb kellemetlenségek
A hártyásszárnyúak közé tartozó hangyák egyes fajai is ismertek
csípésükről, itt azonban valójában harapás történik. Erős rágó
szájszervükkel megsebzik az áldozatot, majd hangyasavat fecskendeznek a
sérülésbe. A poloskák is egy teljesen más mechanizmusú sebzést
fejlesztettek ki. Szájszervük az ún. szipóka, két részből áll, egy
szúrósörtéből, amivel sebzést okoznak és néhány csőből. A csövek egy
részén nyálat juttatnak a sebbe (ez okozhat bőrirritációt), más részük
a folyadék (vér) felszívásában játszik szerepet. Az 1 cm-t el nem érő
bolhák szintén kellemetlen lakótársak. A vérszívó paraziták csípése
bőrreakciót vált ki, közismert az ún. bolhaekcéma. A bolhafajok döntő
többsége emlősök vérét szívja (kisebb részük madarakét), az ember
környezetében leggyakrabban a macskabolha egyedei fordulnak elő.
Tucatnyi hazai rovarcsoport ismert, amelyek egyes fajai védekezésként
fejlett rágó szájszervét használja, de többségében ezek a harapások
csak fájdalmat okoznak, a bőr folytonosságát megszüntetni nem tudják.
Néhányat megemlítve: szöcskék, sáskák, bogarak, de ismételnénk: csupán
néhány faj, s harapásuk teljesen ártalmatlan.
Szúnyogok, pókok
A nyári napok nem kívánt vendégei, a szúnyogok a kétszárnyúak közé
tartoznak. Szúró-szívó szájszervükkel bőr irritációt okozó vegyületeket
juttatnak a bőrbe. Csípésük közepe fehér, tömött, körülötte vörös,
csalánkiütésszerű
udvar keletkezik. Erősen viszkető, amely néhány óra alatt elmúlik, az
elkapart csípés azonban maradandó heggel gyógyul. A legnagyobb veszélyt
azonban az általuk terjesztett kórokozók jelentik. Ismert, hogy a
trópusokon a
malária
kórokozóját szúnyogok terjesztik (a második világháború után hazánkban
is elterjedt volt), a hazai fajok elsősorban kevésbé veszélyes vírusok
terjesztésében játszanak szerepet.
A pókok szájszerve az ún.
csáprágó, amely csípőkaromban végződik, a karom végén méregmirigy
nyílik. Néhány faj kivételével valamennyi póknak van méregmirigye,
amelynek az elsődleges funkciója az áldozat megbénítása. Ismertek olyan
fajok, amelyek csípése az emberre is veszélyes, de Közép-Európában nem
fordul elő olyan pók, amely komoly veszélyt jelenthet. Néhány hazai faj
csípése helyi gyulladást okozhat.
Csípések, harapások ellátása
Nyugtassuk meg a sérültet, ha a fullánk látszik, távolítsuk el, de
ügyeljünk arra, hogy a méregmirigyet ne nyomjuk meg. Célszerű a csípés,
harapás helyét fertőtleníteni, majd jeges vagy hideg borogatást
helyezni rá. Kövessük figyelemmel a sérült állapotát (keringés,
légzés), szükség esetén hívjunk orvosi segítséget. A darazsak és
hangyák csípése savas kémhatású, ezeket szódabikarbónával,
ammónia-oldattal vagy szappanos vízzel semlegesíthetjük. A méhek
csípése lúgos kémhatású, ezt ecettel lehet semlegesíteni. Poloska,
szúnyog és bolhacsípések esetén érdemes antihisztamint alkalmazni a
viszketés csökkentése érdekében.
Allergiás reakciók
Egyes embereknél előfordulhat, hogy allergiásak egyes rovarok
(hazánkban elsősorban méhek, darazsak) csípésére. Ilyenkor helyi
allergiás reakció, illetve akár az egész szervezetet érintő súlyos
allergiás folyamat, ún. anafilaxiás sokk alakulhat ki. Az anafilaxiás
folyamat előfeltétele a szenzibilizálódás. Az allergénnel történő első
találkozás során ellenanyagok keletkeznek, melyek a hízósejtekhez,
illetve a bazofil granulociták felszínéhez kötődnek. Az anafilaxiás
reakció elindítója az allergénnel történő újabb találkozás. Hisztamin
és egyéb mediátorok felszabadulása indul meg.
Helyi tünetként - még a toxinok hatására - viszketés, fájdalom, bőrpír,
duzzanat jelenik meg. Amennyiben allergiás reakció indul, akkor nagyobb
területen, akár testszerte viszketés, urticaria (csalánkiütés), bőrpír
jelenik meg, melyhez gyengeség, émelygés, hányás társulhat. Súlyos
állapotot jelez, ha vérnyomásesés, szapora pulzus,
hörgőgörcs
miatti nehézlégzés észlelhető. Nagyfokú reakció vagy túlérzékenység
esetén a beteg igen gyorsan életveszélyes állapotba kerülhet, ekkor
sokktüneteket, légzés-, keringésmegállást észlelhetünk.
Külön kell szólni a nyelv, gége területét érintő
folyamatokról. Lehet egyrészt helyi - közvetlen toxinhatás miatt
bekövetkező - reakció, például, ha nyári melegben darázs került az
üdítőbe, és megisszuk. Másrészt allergiás folyamat részjelenségeként
súlyos állapotot jelez. Az ilyen beteg duzzadtnak érzi a torkát, hangja
mélyül, rekedtté válik, majd akár beszédképtelenné válik. Nagyfokú
duzzanat légúti akadályt, légzési nehézséget, akár
fulladást is okozhat. Külsőleg megduzzadhat a nyelv, valamint az ajkak.
Elsősegélynyújtói teendők
A megelőzés allergiás esetekben igen fontos. Képezheti ezt ismert
allergén kerülése, állati eredetű csípésektől való óvakodás, esetleg
gyógyszer magunknál tartása. Nagyon fontos a gyors felismerés, mely
jelen esetben életet menthet. Mindig figyelemfelhívó, ha a tünetek
testszerte kialakulnak, illetve ha gyorsan zajlik a folyamat. Ilyen
esetekben nem szabad várni, azonnal mentőt kell hívni. Nyugalomba kell
helyezni a beteget, szükség esetén sokk-fektetést kell kialakítani.
Egyelőre nem széles körben, de megjelentek - súlyos esetben használatos
- adrenalin injekciós kiszerelések, melyeteket a rászoruló akár
önmagának is beadhat. Ugyanakkor lényegében ez az egyetlen olyan
állapotrosszabbodás, amikor gyógyszer adása segélynyújtó által indokolt
lehet. Segítséget jelenthet korán adott
kalcium.
Mit tesznek a kiérkező mentők?
A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi ellátások
csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő
ellátás is indokolt lehet.
Enyhébb tünetek és megfelelő keringés esetén általában
antihisztamin-készítmények, szteroid adása történik. Fontos, hogy az
ilyen betegek nyugalomba kerüljenek. A gyors állapotrosszabbodás
veszélye miatt indokolt infúzió bekötése. Lehetővé válik többszöri
gyógyszer bejuttatás, "nyitott vénával" rendelkezünk, hiszen gyors
keringés összeomlás esetén nehéz vénát találni a betegnél. Ezen felül
megfelelő mennyiségű folyadékot is kell infúzió formájában pótolni.
Amennyiben kiérkezéskor már súlyos állapotban található a sérült, akkor
elsőnek választandó szer az adrenalin, illetve fel kell készülni az
esetleg szükségessé váló újraélesztésre, a légutak eszközös
biztosítására.
Kommentáld!