Ennek az
életerős cserjének a kinyílt
füzérvirágzata leginkább egy üvegmosó kefére hasonlít. Érdekessége, hogy illatos virágzatából csupán a porzók
tömege látszik, sziromlevelei nem feltűnőek. A hosszú, piros vagy sárgás porzók
feladata a rovarok odacsalogatása.
Jól beválik, ha valami
újdonságra vágyunk,
de akkor is, ha nyáron virágzó, könnyen termeszthető virágos
dísznövényt szeretnénk.
A kefevirág (Callistemon citrinus)
nem
ellenzi, ha száraz a levegő, csak egy napos helyet igényel,
ami nem csoda, hisz Ausztrália száraz, meleg területeiről
származik. Eredeti élőhelyén akár 5-6 méteres, örökzöld bokorrá vagy
fává is megnőhet.
Télen hűvöset és szellős helyet
igényel, locsolni ilyenkor csak nagyon ritkán
szükséges. Tavasszal a bokros hajtások megjelenésekor újra gyakrabban
öntözzük. Nyáron rendszeresen öntözzük, de óvakodjunk a túlöntözéstől. 
Kora tavasszal vágjuk vissza
a szárait, és ha lehet, nyáron állítsuk a
szabadba.
A kefevirág sötét
narancs-piros virágzata szárítva virág- és lombkompozíciókban egyaránt jól
érvényesül.
Szaporítása:
Augusztusban fás dugványról
viszonylag könnyedén szaporítható, homokkal kevert talajban gyökereztessük. Arra kell csak
figyelnünk, hogy hideg talajban nem gyökeresedik, minimum 20 fokot kell biztosítanunk
számára.
Hőigény:
Átlagos meleg, télen legalább 7
°C.
Fényigény:
Sok fényt kíván,
napsütötte helyen fejleszti a legszebb
virágokat.
Édenkert.
Kommentáld!