Pomelo: a legnagyobb citrus
Nem narancs és nem grépfrút, hanem a kettő keveréke. Méretével tekintélyt követel a citrusfélék között, és a C-vitamin aranybányája. Mi az?
A pomelo vagy pummelo (Citrus grandis) egy különleges, Malajziában és Polinéziában őshonos déligyümölcs, neve a maláj "pumpulmas" szóból ered. Kínába i.e. 100 körül kerülhetett, ahol a mai napig nagyon népszerű citrus. Termesztik többek között Thaiföldön, Tajvanon és Vietnámban, sőt kisebb mennyiségben az Egyesült Államokban (Florida, Texas, Kalifornia) és Izraelben is.
A szappanfavirágúak rendjébe, a rutafélék családjába tartozik. Terebélyes, maximum 15 méter magas fán terem, melynek levelei a narancséhoz hasonlók, virágai fehérek. A pomelofa termése gömbölyű vagy
körte alakú, súlya darabonként elérheti az egy kilogrammot is. Legfontosabb fajtái a hirado, a double chandler, a mato, a tahitian és a thong dee.
A gyümölcs első ránézésre olyan, mint egy óriás grépfrút, héja azonban jóval vastagabb, szivacsosabb. Ízében a keserűtől az édesig változhat, húsa a grépfrúténál szárazabb, színe halványsárga, rózsaszínes, vagy akár a piros is lehet, apró magokkal a belsejében. A gerezdeket fehér hártya borítja, amit könnyedén lehúzhatunk róla. Sokáig eláll, hűvös helyen több hétig is raktározható otthon. Hosszú tárolás után a héja elkezd száradni, de a gyümölcshús belül továbbra is lédús marad.
Miért jó? Elsősorban a citrusokra jellemző magas C-vitamin-tartalma miatt érdemes beiktatni étrendünkbe, de nem elhanyagolható magas
kalcium- és a káliumtartalma sem. Ez utóbbi tulajdonsága miatt az immunerősítés mellett kiválóan szabályozza a
vérnyomást is.
Zsírégető enzimjeinek köszönhetően fogyókúrák során is segítségünkre lehet, kalóriatartalma alacsony, mindössze 25-50 kcal/100 gramm.
A pomelo illóolaja tisztítja a
bőrt, serkenti a vérkeringést és gyulladáscsökkentő hatással is bír.
Hogyan fogyasszuk?
A hosszú út alatt, amíg ideér, nagyon sok vegyszer kerülhet rá, ezért fogyasztás előtt alaposan mossuk meg! A gyümölcs könnyedén megpucolható, a hártyás válaszfalat a gyümölcshúsról mindig el kell távolítani, mert az íze különben élvezhetetlen.
Ha még így is túlságosan keserű lenne, meg lehet cukrozni, vagy mézzel meglocsolni. Leve dzsúszként fogyasztható (koktélok alapanyaga is lehet), húsából ízletes saláták, héjából pikáns keleti desszert és lekvár készül. Ha éppen nincs szezonja, receptekben grépfrúttal, naranccsal vagy éppen ananásszal lehet helyettesíteni.
Tippek-tanácsok
Az európai piacokra a többi citrusfélénél ritkábban jut el, ennek ellenére hazánkban is egyre népszerűbb. Gondosan csomagolva, hálóban érkezik, ezért vásárlásakor érdemes figyelni a héj állapotára. Minél sárgább a vastag burok, annál valószínűbb, hogy sikerült egy édes gyümölcsöt kifognunk, ha viszont arra törekszünk, hogy gazdag legyen tápanyagokban, a rózsaszín húsút válasszuk!
Akár magról is szaporítható, mint a többi citrusféle, bár otthon nem nő olyan terebélyesre, mint vadon. Ha termést is akarunk a fáról szüretelni, oltani vagy szemezni kell az otthon nevelgetett alanyt.
Érdekesség
Távol-Keleten kultikus gyümölcsnek számít, állandó kísérője a holdünnepeknek, ilyenkor többek között sapkát készítenek belőle.
Erőteljes illatú virágából Vietnámban parfüm készül,
főzetét a Fülöp-szigeteken és Délkelet-Ázsiában az
epilepszia, az
ekcéma és a
kolera tüneteinek enyhítésére használják. Magját köhögés,
lumbágó és emésztési zavarok esetén alkalmazzák, levét pedig lázcsillapítóként adják a betegeknek
Kommentáld!