Retek termesztése!
A keresztesvirágúak családjába tartozó retek sokféle lehet, s valamelyik fajtája szinte mindig kapható.
Termesztési tanácsok
A különböző retkek hőmérsékleti igénye eltérő. A hónapos
retket kora tavasszal kell elvetni; nyáron, a hosszú nappali megvilágítás,
illetve a meleg hatására magszárba megy, gumót nem képez. Ezt mindig vegyük
figyelembe, a többi retek esetében is.
A gumóképződés miatt a retek a laza szerkezetű, tápanyagban
gazdag talajt kedveli. A gyors kifejlődés miatt szerves trágyát csak az előző
évben kaphat a terület.
Vízigénye magas, a rendszeres öntözés hiányában a gumók
csípősek, üregesek lesznek.
A levelet lyuggatja a földibolha, mely ellen a mulcsozás, a
talajfelszín borítása és nedvesen tartása segít.
A gumóba járatokat rágó kis fehér lárva a káposztalégy
nyüve. Megelőző lépésként a lehető legkorábbi vetésidőt, az erős illatú
növényekkel (pl. paradicsom, kerti zsázsa, sárgarépa) való vegyes vetést
(ültetést); illetve mulcsozást javasoljuk.
Hónapos reteknek a február-márciusban (hajtatásban), illetve
április-májusban (szabadföldön) megjelenő, élénkpiros, kisgumójú
növényt nevezzük. Tavasszal már igen várt, fontos vitaminforrás.
A valamivel nagyobb gumójú piros nyári retek hosszabb ideig friss marad, jobban tárolható. Az őszi-téli retkek pedig lehetnek gömbölyűek, kissé hosszúkásak, piros, fekete és fehér, vagy vegyes színűek.
Jégcsapreteknek azt a fehér színű retket nevezzük, melynek teste kifejezetten répa alakú. Ázsiai fajtája a daikon (másnéven kínai, vagy japán-) retek. Egész évben kapható, de télen a legízletesebb.
Történelem
Termesztése évezredekkel ezelőtt Kelet-Ázsiában kezdődött. Az első,
retket említő recept kínai nyelvű. A görögök is ismerték, akik
egyenesen Apolló isten eledelének tartották és a súlyának megfelelő
arany értékével mérték. Hérodotosz, a görög történetíró szerint a
piramisépítő munkások egyik fontos tápláléka volt.
A fekete retek a hagyományos táplálkozásban a téli hónapok jellegzetes C-vitamin forrása volt.
Élettani hatás
A retek jótékony hatásait illetően tudományosan hiteles információk
a fekete retekről állnak rendelkezésre, ez számít gyógynövények, a
többiről nem sok adat, ismeret van.
Illóolajai bővelkednek kéntartalmú vegyületekben, csípős ízét és
gyógyhatásának jelentős részét is
kén-tartalmú
mustárolaj-glikozidjainak, ill. kén-tartalmú illóolajának
köszönheti. Az epetermelés serkentése révén elősegíti és szabályozza az
emésztést és ezáltal az anyagcserét, segíti a zsírok lebontását, kiváló
étvágyjavító, s mivel megszűnteti az epepangást, segíti az
epebetegségek, így az epekő megelőzését is (már kialakult epekő esetén
azonban nem tanácsolt alkalmazása).
A népgyógyászat felsőlégúti megbetegedések megelőzésére és kezelésére
is alkalmazza. Bár nyálkaoldó és antibakteriális hatást is szokás
tulajdonítani neki, ezen állítások tudományos szempontból nem kellően
megalapozotottak.
A retekgyökér elsősorban B1- és C-vitamin forrás, leveleinek pedig
vas, elő-A-vitamin és folsav tartalma kimagasló, ezért ezeket is
érdemes fogyasztani.
Reggel méreg?
A közismert mondás szerint a retek „reggel méreg, délben étek, este
orvosság". Mindez a kéntartalmú vegyületekben, ill. illóolajban
gazdagabb téli retekre utal. Reggel ugyanis, amikor (elvileg) üres a
gyomrunk, az emésztést elősegítő anyagok irritálhatják
a gyomornyálkahártyát, az arra érzékeny egyéneknél esetleg görcsös
fájdalmakat okozva.
A piacon és a hűtőszekrényben
Válasszunk élénk színű, tömör, nem fonnyadt levélzetű; friss, kemény
tapintású, fényes gumókat. Ne vegyük meg a felrepedt, elszíneződött,
nyomásra puha retket.
A megbízható helyről származó retek leveleit is vigyük haza, és
otthon szedjük le, mert a levelétől el nem választva hamar fonnyad. A
fiatal (a gumó közepe táján növekvő) leveleket megehetjük nyersen, a
többit pedig levesbe főzhetjük.
A fekete retek a téli hónapokban a pincében is tárolható, a többi
retket a hűtőszekrényben nedves konyharuhába tekerve 4-5 napig
tárolhatjuk.
Receptek
A retek kéntartalmú illóolajai gyakran eltávoznak a növény
darabolása közben, ezért célszerű feldolgozás nélkül fogyasztani. A
daikon retek kivételével (melyet savanyítani és pirítani is lehet)
fogyasszuk nyersen, egyben, szeletekre, vagy díszformákra vágva. Főzés
közben a csípősség elillan, az édeskés íz megmarad. Íze jól érvényesül
csirkemájjal, metélőhagymával, salátával, enyhébb ízű halakkal,
borjúhússal.
Kommentáld!