Lisztharmat

A szabadföldi rózsák egyik legjelentősebb kórokozója a lisztharmat, pontosabban ennek direkt rózsára evolucionalizált változata, amely a köznyelvben a frappáns és sokatmondó rózsalisztharmat nevet viseli. Nem tesz jót a rózsa egészségének, már csak ha az esztétikai károkat nézzük, akkor sem. Nem válogat, egyaránt elcsúfítja a leveleket, a hajtást és a virágzatot is. A lisztes fehér bevonat először csak foltokban jelentkezik, majd behálózza az egész hajtáscsúcsot, amitől a szár elgörbül, a virágok torzulnak. A kór téli álmot alszik a rózsarügyekben, és onnan indul fertőző útjára kora tavasszal, az első hajtások megjelenésével. A megoldás drasztikusnak tűnhet: alapos fazonigazítást kell végrehajtani a rózsatövön. Ha ekkora brutalitás túl sok lenne lelkünknek, akkor gondoljunk arra, hogy a rózsalisztharmat nem jó a rózsának. A biztonság kedvéért nem árt már rügypattanáskor megkezdeni a vegyi védekezést kén vagy dinokap tartalmú szerek használatával, majd nyár elejéig egy-kétszer megismételni a permetezést. Járványra meleg, párás időben nyár elején és végén számíthatunk.

Levélfoltosság

Ha a rózsa levelein 1-2 centis barnásfekete foltok jelentkeznek, akkor a diagnózis felállításához nem kell konzíliumot összehívni: a csillagpenész irtogatja növényünket (ha esetleg a szomszéd előtt fitogtatni akarjuk mikológiai szaktudásunkat, akkor nyugodtan használjuk a diplokarponos levélfoltosság nevet, persze előtte gyakoroljunk, hogy elég hitelesnek tűnjön...). A beteg levelek lehullanak, ami súlyos esetben - nyár végére - akár teljesen csupasz bokrokat is eredményezhet. A gombás leveleket forgassuk a talajba vagy égessük el. Ha kis szerencsénk van, akkor a lisztharmattal egy időben levélfoltosság is előfordul és így egyszerre védekezhetünk ellenük, csak némi rézszármazékot (cineb, mankoceb, kaptán) is kevernünk kell a permetlébe.

Rozsda

A rózsa zöld részeinek foltosodását okozhatja a rózsarozsda is. Az előzőtől azonban könnyen megkülönbözethető: a levél színén apró sárgás, később bebarnuló pöttyök jelentkeznek, s ha megnézzük a levél fonákját, ott a gomba narancsvörös párnácskáira bukkanunk. A felfedezés és a fajmeghatározás örömét valamelyest csökkentheti a tény, hogy a beteg levelektől itt is meg kell szabadulnunk, illetve vegyi támadást célszerű beiktatni. A levélfoltosság elleni szerek a rozsda ellen is védelmet nyújtanak.

Szürkepenész

Hűvös, nedves nyarakon gyakori a virágok botritiszes betegsége. A bimbó szétnyílás helyett zárva marad, elhal, vagy ha mégis kinyílik, abban sincs sok köszönet, mert a szirmok foltosak, és szürkepenész borítja felületüket. Ez nem túl esztétikus, úgyhogy ilyen esetben direkt öröm, ha inkább ki sem nyílik. Mivel nyaraink egyre melegebbek és szárazabbak, inkább csak üvegházban okozhat nagyobb kárt ez a betegség.

A rózsa védelmében tartsunk be néhány szabályt:

- a beteg növényi részeket mindig ássuk, vagy égessük el
- állandóan nedves, nyirkos helyre ne ültessünk rózsatövet
- a laza, szellősebbre metszett rózsát kevésbé fertőzik a gombák, mint egy túlzsúfolt bokrot
- a permetléhez keverjünk nedvesítőszert, az elősegíti a permetlé jobb tapadását
- a por alakú szerek a rózsát jobban szennyezik, ezért ha mutatós virágokat szeretnénk, inkább folyékony változatot használju