Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye.
Annak a botnak egy-egy végén
lógtak, amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés,
míg a másik
tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig
tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Két teljes
évig ez így ment, minden nap- a vízhordozó már csak másfél edény vizet
szállított vissza a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a
teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta.
De a szegény törött cserép
szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát,
hogy csak félannyit
tudott teljesíteni..
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a
vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész
úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted,
hogy virágok csak az ösvényen csak a te oldaladon teremnek,
s nem a másik cserép
oldalán?
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról,
és virágmagot
szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg
visszasétáltunk.
Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt
díszítsem velük.
Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem
ragyogná be a házamat.
Tanulság:
Mindannyiunknak megvan a saját
különleges hibája.
Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk.
De ezek a
törések és hibák,
amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan
nagyon érdekessé és értékessé.
Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak,
amilyen,
s a jót meglátni másokban.
A legjobbakat kívánom az összes
törött cserép barátomnak!
(Harmonet)
Kommentáld!