Nem szívesen idézek a blogban,de most kénytelen vagyok ezt a kedves hangvételű leírást kölcsönözni az internetről,mert magam nem tudnám ilyen hangulatosan,szakszerűen ismertetni ennek a kedveskis állatnak tulajdonságait életmódját.

Ám,hogy magam is tegyek hozzá valami "sajátot" szertettel ajánlom figyelmetekbe az írás végén látható,meglehetősen rossz fényviszonyok között fényképezőgéppel készített videót,mely egy nyári este a teraszunkon készült, amint a süni a cirmink eledelét dézsmálja.Elnézést a gyenge képminőségért.

Ím az írás a süniről:

" Sündisznó
(Erinaceus europaeus roumanicus)

Csendes, meleg nyári estéken, ha kertes, ligetes, cserjés helyen sétálunk, s időnként néhány percre megállunk, és nagy csendben figyelünk, könnyen előfordulhat, hogy kisvártatva zörgést, szöszmötölést hallunk. A száraz fű és avar között botorkáló éjjeli virrasztók rendszerint a sünök. Általában magányosan járnak-kelnek, csak a párzás idején láthatók kettesével, no meg akkor, ha a nőstényeknek kicsinyeik vannak. A szoptatós anya néhány napon, héten keresztül együtt marad apróságaival, amelyek úgy követik őt, mint a kotlóst a csirkék.

A hirtelen meglepett és kézbe vett állatok ösztönösen összegömbölyödnek, és tüskéiket minden irányba meresztik, így szinte tökéletesen védik magukat. Ha nem bántjuk őket, rémületük hamar elillan. Néhány perc múlva óvatosan elernyesztik védelmi pózukat, kidugják a fejüket és felmérik az adottságokat: ha "tisztának vélik a levegőt", óvatosan tesznek néhány lépést, majd eliszkolnak a közelünkből.

A sünök rendszertanilag a rovarevők rendjébe (Insectivara) tartoznak. Európában több változatuk - így a nyugati, a déli és a keleti sün - ismert. Magyarországon a keleti sünök élnek.

Európa valamennyi országában előfordulnak, a 61. szélességi foktól délre fekvő területeken. Sík és hegyvidéken egyaránt megtalálhatók, de inkább az alföldi részeket kedvelik. Éjjeli állatok. Nappal árnyékos bokrok tövében, kidőlt fák gyökerei között stb. bújnak meg. Amint alkonyodik, felébrednek, rögvest elevenné válnak, s elindulnak táplálékkereső útjukra. Eközben több száz métert is megtesznek. Este 8 óra és éjfél között a legaktívabbak. Befogásuk is ilyenkor a legkönnyebb, legvalószínűbb. Szállításukra a kisebb méretű, lyukacsos fedéllel ellátott doboz, faládikó tökéletesen megfelel.

A kifejlett állatok 20-25 cm nagyságúak. Színük szennyesbarna, olykor szürke. Testüket mindenütt puha szőrszálak fedik. A háton és az oldalakon 1,5-2 cm hosszú tüskék vannak, az arckoponyát, a hasi oldalt és a végtagokat kemény, serteszerű szőrök borítják. Látásuk, hallásuk és szaglásuk egyaránt kitűnő, ami szinte előfeltétele az éjjeli tájékozódásnak.

Rendszerint áprilisban párzanak, s 40 nappal később hozzák világra fiaikat. Az is előfordulhat azonban, hogy később is párzanak. Egy-egy nőstény 2-7 utódot szül, amelyeknek testét - már a világrajövetel pillanatában - lágy tüskék fedik. Az új szülöttek szemrése zárt (vakok), zárt szemhéjaik csak a 14-18. napra nyílnak fel. Az apróságok mintegy három hétig maradnak rendszerint tüskék és dús lombú bokrok tövében készített, száraz fűvel, falevelekkel gondosan kibélelt fészkekben, ahol anyjuk gondjukat viseli, és rendszeresen szoptatja őket. A nőstény csak rövid időre, táplálkozás végett hagyja magára a kicsinyeit. A 3. hét elmúltával az apróságok - anyjuk állandó felügyelete mellett - már elhagyhatják a puha vackot, és ilyenkor együtt járnak rovarok, házatlan csigák, gyümölcsök felkutatására. A kezdet kezdetén csak az anya keresgél, vadászik, a "süngyerekek" ez idő alatt figyelnek és tapasztalatokat gyűjtenek. A téli álom kezdetéig - vagyis október végéig - együtt van a család, de mihelyt beköszöntenek az első deres éjszakák, valamennyien szétszélednek a szélrózsa minden irányába. Mindegyikük külön-külön készít magának megfelelő és biztonságos búvóhelyet, vackot, pl. a szél által összehordott, vastag avarpaplan alatt, száraz sziklarepedések mélyén, nagyobb föld alatti üregekben, odvas fákban stb.

A hideg, havas téli hónapokban rendszerint összegömbölyödve alusszák téli álmukat. Télen egyáltalán nem mozognak. A következő év márciusának végén ébrednek, vagyis amikor a nappali hőmérséklet tartósan 10 °C fölé emelkedik, és az éjjeli fagyok elmúlnak.

Mint már utaltunk rá, a sünök rovarevő állatok. Megeszik az útjukba kerülő bogarakat, férgeket, hernyókat, házatlan és házas csigákat, békákat, siklókat, sőt még a közismerten veszedelmes mérges kígyókat, pl. a keresztes viperákat, parlagi viperákat is. (A kígyóméreg természetesen a sünökre is veszedelmes, de a szúrós tüskékkel védett állatokat a kígyók képtelenek megmarni.) A sünök rendszerint a kígyók tarkóját harapják át, aminek következtében azok elpusztulnak, majd ezután a testüket igen, de a fejüket (ahol a méregmirigyek és fogak vannak) nem fogyasztják el. A felsoroltakon kívül megeszik az egereket, pockokat, cickányokat, a földön fészkelő madarak tojásait, sőt fiókáit is.