Archívum 2009 - XXXIX. évfolyam 6. szám

Virágzó levélkaktuszok A kívülállók számára a kaktuszok meghatározása nem könnyű feladat. Legjellegzetesebb tulajdonságaik nagyon hasonlóak egymáshoz, a pontos meghatározáshoz pedig részletes ismeretekre van szükség.   A soknevű növény
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy vannak olyan növények – például a levélkaktusz is ilyen – amelyeknek tucatnyi, vagy akár még több, úgymond „tudományos” elnevezése van. Lehet tehát ugyanarról a növényről Phyllocactus (jelentése: levélkaktusz), Epiphyllus (levélen virágzó), Cereus vagy Cactus nemzetségnéven is hallani, és akkor a fajnevek útvesztőjéről még szó sem esett. A kertbarátok számára azonban a nevezéktannál sokkal érdekesebb maga a Közép-Amerikából származó növény. Rögtön a lakóhelye különleges lehet, hiszen nem egy kietlen kősivatagban kell keresni, a napégette sziklák között, hanem hegységek akár több ezer méter magasságú lejtőire felkúszó nyílt erdeiben.  

Hibrid virág

A kaktuszmag is a fákhoz kötődik, hiszen epifi ton életmódot folytat, azaz nem a talajon gyökerezik, hanem a fák ágvilláiban. Hajtásai megközelíthetik a kétméteres hosszúságot – magasságról nem beszélhetünk, mivel a megnyúlt szárak inkább lehajlóak. Hajtásai laposak, lemezszerűek – innen ered a növény neve –, a közismert karácsonyi kaktusz hajtására emlékeztetőek, merevek, szélükön karéjos mintázatúak. Mivel nincsenek valódi levelei a növénynek, a zöld szár vette át azok fő feladatát, a napenergia megkötését és a növény fejlődéséhez szükséges anyagok előállítását. A tövisekké alakult levelek a hajtások tövében található areolákba csoportosulnak.   Hófehértől mély bordóig
Virágai – és itt jutunk el a lényeghez – hatalmasak. A találó angol elnevezés szerint orchideakaktusznak hívják, különleges, nagy virágai miatt. Az akár 12 centiméter átmérőjű virágot számtalan keskeny, kihegyesedő végű szirom alkotja, amelyek gyűrűjében helyezkednek el a légies porzószálak és a szintén vékony és kihajló bibe.   A virágot, sok rokonához hasonlóan, éjszakai állatok – főleg denevérek – porozzák meg, de szerencsére nem hervad el reggelre. Egy-egy idősebb tövön tucatnyi is kinyílhat nyár elején. És ami talán kicsit csalóka lehet, sokszor azok a példányok is virágba borulnak, amelyekről méltatlanul megfeledkeztünk az elmúlt hónapokban, és a hűvös lépcsőházban, gyakorlatilag öntözés nélkül teleltek át.  

Sokféle színben pompáznak

Egy fontos kérdés még tisztázásra szorul a virággal kapcsolatban: a szín. Az alapfaj – már ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni – esetében a szirmok fehérek, szélükön sárgás kontúrral. A növény azonban rengeteg hibrid és nemesített változat alapjául is szolgált az elmúlt százötven évben, amióta a kertészek látókörébe került. Változatai (amelyek más fajok génkészletéből is örököltek, így inkább X Epicactus néven szokás emlegetni őket) a hófehértől a halványlilán és a napsárgán át egészen a mély bordóig terjedő árnyalatokban pompáznak. Nálunk a leggyakoribbak a „vad” és piros virágúak.   A levélkaktusz nem tartozik az igényes szobanövények közé. Télen megelégszik 10-12 Celsius-fokos, világos hellyel és ritka locsolással. Tavasszal aztán egyre sűrűbb öntözést igényel, kéthetente tápoldattal is serkenthetjük fejlődését. Virágai nyár elején jelennek meg. Elvirágzás után mészmentes, jó vízelvezető képességű, tápanyagban gazdag lombföldbe ültessük át. Az elvirágzott, idősebb szárak visszavágásával a növényt intenzív növekedésre sarkallhatjuk.   Ritka vendég
Akár a kertben is töltheti a nyarat. Egyaránt jól érzi magát napos és félárnyékos helyeken, de a rendszeres öntözést biztosítani kell számára. Az első éjszakai lehűlések elől (általában októberben) kell a telelőhelyre behozni.   A kertészeti árudákban és a virágboltokban viszonylag ritka vendég, mert virágzási ideje rövid, egyébként pedig nem túl mutatós növény. Leginkább gyűjtőktől tudjuk beszerezni kiállításokon, ők gyakran több színváltozatot is kínálnak.  

A levélkaktusz virágai igen nagy méretűek

Szaporítása viszonylag egyszerű, a levágott szártagok laza talajba dugványozhatók. A gyökerek megjelenéséig – ami akár több hónapot is igénybe vehet – a dugványok környezetében magas páratartalmat kell biztosítani. Legjobb üvegbúrával letakarni a hajtásokat. A fiatal növények jó növekedési erélye miatt akár már a gyökeresedést követő második évben kinyílhatnak első virágai.

Barta István