Évelő növény. Főgyökere már az első évben erősen megvastagodik, gyorsan kialakul a vastag, répaszerű gyökértörzs, ősszel a gyökérnyak átmérője elérheti a 8—10 cm-t. Közvetlenül a föld felszíne alatt már megjelennek rajta az oldalgyökerek. A számtalan oldalgyökér több méteres talajréteget átsző. A rendkívül fejlett gyökérrendszer 3—3,5 m magasra megnövő föld feletti részt tart el.

A hengeres szárak a gyökérnyakból 5—7-esével ágaznak el, majd újabb elágazásokkal dúsan beborítják a talajfelszínt. A teljesen beárnyékolt elágazások és a szárak alsó oldala zöld, a fénynek kitett szárrészek liláspirosak. A levelek szórt állásúak. Buja növekedésére jellemző, hogy szinte minden felső levélhónaljból rövid oldalhajtás indul ki. A levelek tojásdadlándzsásak, kihegyezettek, ép szélűek, kopaszok, mattzöld színűek. A levelekben és főleg a gyökerekben kalcium-oxalát tűk találhatók.

A levelekkel átellenesen kiinduló virágzati kocsány valójában áltengelyes elágazású szár, az elvirágzás után többszörösére megnyúlik. Virágzata dús, tömött, hengeres, nyúlánk fürt. A virágok piroslók vagy fehérek, sugaras szimmetriájúak, 5 tagúak. Júniustól októberig folyamatosan virágzik. Fénylő zöld színű bogyótermése beérés után fénylő fekete lesz. Egy-egy felsőállású magházból kialakult termésben tíz lapos, fekete makkocska fejlődik.

Környezeti igénye

Fénykedvelő növény, de félárnyékban is nevelhető, ekkor azonban kevesebb termést érlel. A tűző napot tűri, száraz, napfényes területeken is megmarad. A csapadékszegény időszakot jól átvészeli, mert vízszükségletét hosszú gyökereivel könnyen kielégíti. Bőrszerű levélzete a párologtatás csökkentését szolgálja.

Trópusi származásából következően melegigényes. A mérsékelt éghajlathoz alkalmazkodott már, ezért nálunk is termeszthető. Erős, száraz fagyokat követően takarás nélkül is kihajt tavasszal.

Közepesen tápanyagigényes. Sovány talajokon gyengén fejlődik, kevés és rövid fürtvirágzatot nevel. Az agyagos, tömött, hideg talajokat nem kedveli. A szőlőművelésre alkalmas területek megfelelőek számára. Trágyázásra csak gyenge termőképességű talajokon szorul. A szőlőtelepítéskor végzett tápanyag-utánpótlás elegendő az alkörmösnek is.