A zsidócseresznye vagy lampionvirág (Physalis alkekengi L. vagy Physalis franchetii Mast.)
A burgonyafélék (Solanaceae) családjába és a Physalis nemzetségbe tartozó cserje.
Számos további néven is ismert: japán (vagy kínai) lampionnövény, piros zsidócseresznye, fizálisz, piros papmonya, illetve páponya, alkekengi, muharc, hólyagcseresznye, korállcseresznye, kláriscseresznye, kőrontófű, Vénusz köldöke, Halicacabon, sócsepp, ördöglámpás.
A Physalis nemzetség mitegy 30 faja közül ez egyetlen olyan, amely fagytűrésének köszönhetően a Kárpát-medencében is megél.
Származása, élőhelye :
Dél-Amerikából származik, de nagyon sokfelé elterjedt.
Felépítése:
Két méternél is magasabb bokor. Évelő. Levele hasítatlan, öblös, ritkán szárnyas hasábú, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás v. szennyes fehér.
Gyümölcse cseresznye méretű, gömbölyű bogyó, amit az éréskor vele nagyobbodó, barnásra színesedő kehely rejt.
Feltűnő, felfúvódott terméses csészéje skarlátpiros, belül a bogyó fényes piros.
Felhasználása:
A gyümölcs és a lampionszerű burok is enyhén mérgező; ezért az arab és a spanyol gyógyászatban (bacca alkekengi vagy Bacca halicacabi néven) vizelethajtásra használták.
A Kárpát-medencében dísznövényként termesztik, ezért többfelé elvadult.
Száraz erdőkben, cserjésekben, néha nitrogéndús ligetekben is megtalálható.
Kommentáld!