HORTENZIA


(lakásban)

A virágzó hortenziát a lakásban világos, hűvös és levegõs helyre tegyük.
Kerüljük a tûzõ napot. Legjobb 16-18 C fokon tartani.
Virágzás alatt rendszeresen öntözzük, mert sok vizet igényel.

Elvirágzás után, ha cserepes növényként kívánjuk továbbnevelni, vágjuk vissza szárának egyharmadára, és ültessük át nagyobb cserépbe, tápdús virágföldbe.
Ha van kertünk, a májusi fagyok után tegyük ki a szabadba, félárnyékos helyre.
A kertben késő őszig maradhat.
A növényt száraz, hűvös helyen teleltessük.
Télen a lombját lehullatja, ilyenkor csak annyira öntözzük, hogy a gyökérzete ne száradjon el.
Tavasszal újra kizöldül, és kb. három hónapra virágot hoz.
Ha a növény gyökérzete nagyon benőtte a talajt, feltétlenül ültessük át. ,
Ezt legkésőbb augusztus közepéig végezzük el, hogy a növény őszig begyökeresedjen.
A fiatal növényt tanácsos évente átültetni tápdús, jó talajszerkezetű földbe.
A hortenzia öntözővize mindig lágy legyen.
Nagyon klóros csapvízzel ne öntözzük, mert levelei elsárgulnak, fejlõdése leáll.
Ha viszont a nyári idõszakban nem öntözzük rendszeresen, a vízhiány a levelek lankadását, hervadását okozhatja.




A kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla)

A somvirágúak (Cornales) rendjébe tartozó Hortenzia (Hydrangea) nemzetség legismertebb faja, tömérdek kertészeti változattal.
Az 1800-as években Japánból került Európába. ,
Japánban akkor már évszázadok óta a kertek kedvelt növénye volt.
Nyugat-Európa több országában is termeszteni kezdték, és mára rengeteg, különféle virágú és (a cserepes virágtól a bokorig) változatos növekedésű változatát nemesítették ki.

Tulajdonságai

Egy–másfél méter magasra növő, lombhullató cserje.
Sok kis virága félgömb alakú virágzattá áll össze; ebben gyakran vannak meddő virágok is, megnagyobbodott, sziromszerű csészelevelekkel – a kertészeti, bujtatva vagy dugványról szaporított változatok gyakran csak meddő virágokat hoznak.

Fajtái
Labdaszerű virágzata lehet teljesen fehér, krémszínű sárga, vagy a piros és a kék bármilyen átmeneti árnyalata — ez a fajtán kívül a kalcium- és nitrogén-ellátástól is függ. Ugyanazt a növényt a művelés módjának és virágzás időzítésének más-más megválasztásával kerti vagy szobai változattá is nevelhetjük.
A májusi első áldozásra nevelt fehér virágúakat már decembertől hajtatják, a kertben tartott példányok viszont többnyire csak augusztustól nyílnak.
Van különösen nagy, fehér virágú őszi fajtája is, amely még később kezd virágozni, de egészen a fagyokig.
Egyes, napos helyen tartott, kék virágú fajták lombjai ősszel vörösbarnára színeződnek, még dekoratívabbá téve a bokrot.

Az utóbbi években kapható, ún. Teller-hibridek virágzata eltér a hagyományos fajtákétól: egy külső, terméketlen virágokból álló kék koszorúból és azon belül pedig apró, termékeny virágok sokaságából áll.
Ezek a fajták 2 méter magasra is megnőhetnek.

Termesztése

Talaj

A tápdús, jó vízvezető, de nem túl száraz, kissé savanyú talajt kedveli.
Meszes talajon a kék fajták virága lila vagy akár rózsaszín lesz, de vannak kimondottan liláspiros fajták is.
A káliumtól kékebb lesz a virág (például ha timsóoldatot teszünk az öntözővízbe).
A fehér fajták színe nem függ az ásványi sóktól.

Fény
A hortenziabokrot a szabadban a legjobb félárnyékos helyre ültetni, hogy a virágokat nyáron ne érje közvetlen napsugárzás, mert az erős fényben a virágok összezsugorodhatnak (ez rendszeres permetezéssel csökkenthető).
A virágzat másnap reggelre még többszöri zsugorodás után is díszlik, de előbb-utóbb elfonnyad.

Hő
A fiatal növényeket fagymentes helyen kell teleltetni; később a nem túl kemény fagyokat már elviselik.
Alacsony töveket célszerű télire betakarni; kemény fagyok ellen a magasabb bokrokat gyékénnyel vagy régi zsákokkal védik.

Szaporítás
A hortenziát kétféle módon szaporítják.
Ha hely van hozzá, bujtathatjuk a bokor alsó vesszőit, de gyakori a hajtásdugványozás.