Télen az egyik legkedveltebb, könnyen hozzáférhető csemege városon és falun egyaránt a finom, omlós, édes sült tök.
   
Története

A háziasszonyok régebben kenyérsütő kemencében vagy búbosban, ma sokkal inkább a gáz- vagy villanytűzhely sütőjében készítik ezt a fölséges, ámde nyersanyagában valójában olcsó ételt, ami valamikor - a második világháborút követő szűkös esztendőkben - szinte néptápláléknak számított. És nem indokolatlanul, hiszen a tök sok cukrot, vitaminokat, fehérjét és emészthető rostot tartalmaz, szénhidráttartalma annyi, mint a burgonyáé.

A kabakosok, amelyeknek botanikai családjába a sütőtök is tartozik, mostanában előrerukkolnak a zöldségfélék rangsorában: a korszerű házikertben ebből a növénytani családból nemcsak a hagyományos uborkát, a cukor- és a görögdinnyét termeljük, hanem egyre több kertészkedő ültet patisszont és cukkinit is. Maga a tök (Cucurbita) nemzetség is egyre népesedik: az indás és a guggonülő spárgatökből friss főzeléket készítenek, a kolbásztököt kerítésre futtatják, a takarmánytökkel az állatokat etetik, az olajtök magjából olajat sajtolnak, díszként termelik a nagyon változatos színű és alakú turbántököt és lopótököt, téli eltartásra termesztik a laska (istengyalulta) tököt.

A sütőtök - a kukoricához, a burgonyához és még sok hasznos növényhez hasonlóan - Amerika felfedezése után került földrészünkre, őshazája Közép- és Dél-Amerika trópusi vidéke.

Gyermekkoromban azzal szórakoztunk a hosszú őszi estéken, hogy a jókora tököket kivájtuk, szemet, szájat vágtunk rá, és társaink rémületére este égő gyertyát állítottunk belé.

Észak-Amerikában járva elcsodálkoztam rajta, hogy ez a "játék" ott is népszokás: egy őszi ünnep idején minden lakás elé kitesznek egy jó nagyra fejlődött, aranysárga héjú tököt. De sokhelyütt láttam "halálfejnek" kiképzett tököt is.

Valamikor a kukorica köztesnövényeként termelték. Amikor a kukoricát letörték, és a szárát is levágták, különös látványt nyújtott a földön heverő töktermések szürke tömege.

A sütőtök terjedelmes növény. Több méteres, hengeres szárain hatalmas, márványozott leveleket hordoz, amelyek sűrűn vannak benőve durva serteszőrökkel. Sárga, tölcséres virágai többnyire egyivarúak, azaz vagy csak porzó vagy csak bibe van bennük. A termések hosszúkásak, gömb alakúak vagy - mint a legtöbbet termelt Nagydobosi fajtáé - lapítottak, ezüstfehér vagy szürke héjúak. A termés húsa világossárga, sárga vagy narancsvörös, általában 4-5 cm vastagságú. A magja fehér vagy szürke, 30-38% olajat tartalmaz, és a csíraképességét sokáig, 6-8 évig megőrzi.

Kedvező helyen a sütőtök termése a 6-8 kg-ot is eléri, de a takarmánytökök között nem ritka a 30 kilónál súlyosabb termés sem.

A sütőtök kifejezetten melegigényes növény, amit az is mutat, hogy az elvetett magjai csak 12 °C fölötti hőmérsékleten kezdenek el csírázni. Szinte mindenütt megterem, még a laza homoktalajon, sőt az ún. szikes földön is. Nem viseli el a hideg, vízállásos, erősen savanyú földet.

Sok tápanyagra van szüksége, ezért ne fukarkodjunk az istállótrágyával és a műtrágyával sem. Kiskertben a legalkalmasabb hely számára a komposzthalom. Ha ennek a tetejére ültetjük, akkor kettős célt érünk el vele: olyan helyen termelünk értékes terményt, ahol mást nem tudnánk előállítani, és a növény árnyékhatása elősegíti a komposzt beérését is.

Vízigénye elég nagy, mert egy kilogramm szárazanyag előállításához feltűnően sok (780-800 l) vizet használ fel; ezt csak úgy tudja fedezni, hogy terjedelmes, hosszú gyökérzetével alaposan behálózza a rendelkezésére álló termő-területet.

A sütőtök magját állandó helyére vetjük. A magvetés helyén fészket készítünk, ami abból áll, hogy mintegy 40 cm-es körben kiemeljük a talajt (ez ásóval vagy kapával történhet), és az így keletkezett gödörbe 5 kg-nyi érett istállótrágyát teszünk. (Ezt pótolhatjuk műtrágyával kevert komposzttal is.) A trágya tetejére ismét visszahúzzuk a földet. Minthogy a sütőtöknek nagy a területigénye, a fészkek egymástól legalább két méterre legyenek.

Egy fészekbe 3-4 magot ültessünk 5-8 cm mélyen. Az ültetésre csak akkor kerüljön sor, amikor fagyokkal már kevésbé kell számolni, tehát április végén. A kikelt növények ugyanis roppant fagyérzékenyek, a virágok például már -0,5 °C-nál elfagynak.

Amikor a kikelt növénykék három-négy levelesek, akkor a fészkeket megritkítjuk úgy, hogy egy fészekben két növény maradjon. Az óvatosan kiszedett, fölösleges palántákkal a hiányos fészkek állományát pótolhatjuk.

A sütőtök a nyár folyamán nem kíván különleges ápolást. Betegségek, kártevők általában nem gyötrik, tehát vegyszeres védelemre nincs szüksége. A talajt kapálással és gyomlálással tisztítsuk meg a gyomoktól. A szétfutó indákat úgy igazítsuk el, hogy egyenletesen fedjék be a talaj felszínét. Öntözni még akkor se szükséges, ha a nyári forróságban a nagy levelei meghervadnak.

A termések késő őszre fejlődnek ki, a növények lombozata fokozatosan leszárad, a sütőtök ezüstfehér héja megkeményedik. A gyakorlati tapasztalat szerint a betakarítást akkor ajánlatos megkezdeni, amikor a terméseket a dér egyszer már megcsípte, mert az ilyen töknek ízletesebb, omlósabb a húsa. A terméseket nem szabad a szárukról letörni, hanem éles késsel úgy kell levágni, hogy a szár a termésen maradjon.

Egy tövön - átlagos körülmények között - 5-6 termés beérlelésére számíthatunk, vagyis egy kisebb családnak elegendő a komposztkazal tetejére egy fészek tököt ültetni.

A sütőtök jól tárolható termény. Csapadéktól és a nagyobb hidegtől védett helyen, szalma, széna vagy lekaszált fű között akár a szabadban is eltartható tavaszig. Egyébként fűtetlen, fagymentes kamra, pincelejáró, előszoba, veranda a legjobb tárolóhelye.

A sütőtök igen sokhasznú növény. Amint a neve is mutatja, a leggyakoribb hasznosítása a sütés. A háborút követő ősszel és télen az élelmiszerrel gyöngén ellátott budapestiek egyik nagyon fontos étele volt az utcai árusoknál kapható, forró és édes sült tök. Aki sokat evett belőle, annak még a szeme fehérje is sárga lett a tökben levő sok karotintól.

Személyes emlékem is fűződik a sült tökhöz, és ez kellemesebb, mint az ostromtól megcsigázott főváros nagymértékű tökfogyasztása! Fiatal gyakornok koromban, Szatmár megyében hajnalban kellett felkelnem, hogy ellenőrizzem az istállókat. Ehhez pedig jó félórát kellett lovagolnom a sáros, deres dűlőutakon. Útközben mindig megálltam egy almatábla szélén, ahol Péter bácsi őrizte a prizmába rakott almát. Már este tüzet rakott egy malomkeréknyi kő fölött, és amikor az izzani kezdett, rátett egy félbevágott, jóféle tököt, ami napkeltére finom porhanyósra, illatosra sült. Még ma is emlékszem annak a sült töknek az ízére és kezet melengető forróságára.

A sütőtök magja pörkölve kellemes "ropogtatnivaló". Amikor még többet termeltek belőle, akkor a magjából ízletes étolajat is sajtoltak. Az olaj kinyerése után visszamaradt pogácsa a háziállatok értékes fehérjetakarmánya.

A konzervipar az utóbbi években kiváló ivóleveket, bébiételeket is készít a sütőtökből. Sós lekvárok (chutney-k), gyümölcsízek (nem nagyon nemes) töltelékanyagaként is használják.