Az egyik legkorábban nyíló kora tavaszi virágunk a téltemető (Eranthis hyemalis). Az arasznyi növénykét télvégi sétáink során a gyertyános tölgyesekben, ligeterdőkben fedezhetjük föl. Sallangos gallérlevelei fölött szinte világítanak a két-három centiméteres virágocskák. A tőlevelek a virágzás után jelennek meg, és még a nyár kezdete előtt ezek is visszahúzódnak. Gyöktörzse kanyargós, gumósan megvastagodott.
A visszahúzódás után tőosztással szaporítható. Az osztott részeket 5-6 cm mélyre, humuszos talajba ültessük. Laza lombú fák, vagy cserjék alatt készséggel fejlődik. Magját elszórva is szaporodik, és idővel – ha az avart háborítatlanul hagyjuk fölötte – szőnyegszerű állománnyá gyarapodik.

A kertek többségében és a kevésbé védett helyeken február végén, illetve márciusban jelenik meg a hóvirág (Galanthus nivalis). A meghatóan törékeny harangocskák szépségét viszonylag rövid ideig élvezhetjük.
A gyűjtött hagymákat tőzegben tartsuk a július eleji ültetésig, a vásároltak pedig szeptemberben kerüljenek a talajba, 5-8 cm mélyre. A kertben, fák és bokrok alatt, csoportosan telepítve érvényesülnek a legszebben. Meghálálják a nyári öntözést (egy-két alkalommal) és a téli avartakarást.

Márciusban néhány hétig gyönyörködhetünk a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) világoskék, majd kékeslilára változó virágaiban is. Szépségéhez hozzájárul az aranysárga bibeszálak laza gömböt alkotó együttese. Rövid ideig ugyan, de látványosak a gömb alakú terméscsoportok is. Az elvirágzás után fejlődik ki finoman tagolt levélzete, amely laza kis bokorrá növekszik, és őszig zöldell. Gyöktörzse nem osztható, csak magról szaporítható. A lassú fejlődésű magoncok két év múltán virágoznak.
A leánykökörcsin a napos, száraz helyet, a meszes talajt kedveli. Különböző színű fajtáiból sziklakertbe, vagy homokos talajú kertekbe érdemes telepíteni néhány tövet.

Az illatos hunyor (Helleborus odorus) a legkorábban nyíló hunyorfaj. Sárgászöld virágai nem feltűnőek, illatuk a bodzára emlékeztet. Laza, 10-20 cm magas bokorrá fejlődve rendkívül érdekes növény. Árnyéktűrő, ezért pompásan mutat a zártlombú fák alatt, a házak árnyékában, a sziklakertekben egyaránt.
Augusztusban a gyöktörzsek szétosztásával szaporítható, amelyeket függőlegesen, 30 centiméteres térállásba ültessünk. Legszebben a meszet tartalmazó, vályogos, humuszos talajban fejlődik.
A hunyorok sok kerti fajtája ismert, edzettségük, nagy tűrőképességük miatt szépségüket hosszú évekig élvezhetjük a kertben.

A krókuszok vagy sáfrányok (Crocus) a havasi rétek növényei, így nem is meglepő, hogy bájos virágaik gyakran már a hó alól is előbújnak. Parányi, lapos hagymából fejlődnek a hosszú, fűszerű levelek és a következő évi hagymagumók, sarjak is. A különböző fajok közül elsőként a tarka sáfrány örvendeztet meg bennünket, február végén, március elején, majd ezt követi az ibolyakék színű kék sáfrány. A legnagyobb virágú, sárga színű tavaszi sáfrány az évszak későbbi szépségeivel együtt nyílik.
Két-három évente szedjük fel a behúzódott hagymákat, és száraz helyen tárolva, szeptemberben kerüljenek ismét a talajba, 5-8 cm mélyre. Kis csoportokba telepítve kedves színfoltjai a félárnyékos sziklakerteknek, évelőágyaknak.

E szépséges tavaszi hírnökök közül a téltemető, a hóvirág és a leánykökörcsin szigorúan védett fajok, a természetben ne háborgassuk őket. Szaporítóanyagaik vetőmagboltokban, évelőkertészetekben megvásárolhatók.

(forrás: www.nana.hu)