Az adventi koszorú hagyománya

Az első karácsony, amikor a koszorú az áhítatos várakozás részévé vált, 1860-ban volt, amikor a berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátra lévő idő múlását. Talán az árvaházi gyerekek másoknál még türelmetlenebbül várhatták a karácsony érkezését.

Még előbb, a románkori templomokban is voltak körcsillárok, de a múló idő jelzése meggyújtott gyertyákkal, ez a gondolat volt maga az újdonság. A fenyőkoszorút kezdték használni erre a célra világszerte.

Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején. Majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a
csillárra függeszteni. Különös izgalma az adventi vasárnapoknak: először egy, majd két, három, végül négy gyertya gyulladhat meg rajta...


A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.- Ezutóbbiról gyakran- tévesen- azt hiszik, hogy a negyedik vasárnapon kell meggyújtani, de valójában advent harmadik vasárnapja az "örömvasárnap"- ami a böjtbe egy kis vidámságot hoz, hogy már közel van Krisztus eljövetele, azaz a Karácsony. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:

Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).

Advent első vasárnapja:
Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.)
legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi
terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel,
illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is
lila.
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik:
egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb
húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert
túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek,
meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először
szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják
hallgatni őt.

Advent második vasárnapja:
Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak
is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a
karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a
két ünnepet megkülönböztessék egymástól.
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll
le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné
megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De
mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű
ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz
dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és
lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében.
Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe.
Mindazok. akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt
készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó,
ragyogó csillagokra.

Advent harmadik vasárnapja:
Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent
második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt
szimbolizálja.
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre.
Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van.
Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s
megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek
szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még
az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az
is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság
érzése.

Advent negyedik vasárnapja:
Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy
gyertya egyszerre ég ezen a napon.
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött
angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet.
Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá.
Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek
tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri,
s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben
szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra
is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora
figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.