A karácsonyi hagyományok története   

Már a középkorban is fontos ünnep volt a karácsony, melyhez számos hagyomány és szokás kapcsolódik. Cikkünk ezen szokások eredetét
járja körül, és megpróbálja bemutatni, hogyan ünnepelték a régiek a karácsonyt.  

Karácsony a középkorban 

A 14-15. századi emberekre a mély vallásosság jellemző, életüket az egyház szigorú normák, keretek között szabályozta. Vallásosságuk leginkább az ünnepek alkalmával nyilvánult meg.

A középkor egyik fontos ünnepe volt a karácsony, melynek időpontja egybeesett a téli napfordulóval. A 4. századig nem volt fix dátuma az ünnepnek, majd I. Gyula pápa (337-352) határozta meg karácsony napjának december 25-ét.

A mai karácsonyi ünnepektől eltérően a középkorban hosszabb ideig tartott az ünneplés, a karácsony egyfajta lezárása volt az évnek. Mivel a munka ilyenkor szünetelt, ezért a családi ünnepek és a pihenés hónapjai ezek. Az egyház az ünnepnapokon tiltotta a munkát, persze ez alól mindig akadtak kivételek. Karácsony este együtt üldögélt a család a tűz mellett, majd együtt indultak a templomba.

A karácsony előtti időszak, advent a böjt időszaka, amiben bizonyos ételek fogyasztása tilos volt (pl tojás, hús). Ez volt a bűnbánás időszaka, amikor az emberek a túlvilági dolgokra koncentráltak, misékre jártak, elmélyültek vallásukban. Emiatt is várták annyira a karácsonyi ünneplést, a bőséges lakomákat. Az advent kezdetét éjféli harangozás jelezte. A keresztények kezdetben csak egy adventi vasárnapot ünnepeltek meg, illetve az egyházban nem is volt kötelező az advent ünneplése. A 7. században Nagy Szent Gergely pápa rendelte el a négy adventi vasárnap megtartását, illetve majd csak V. Pius pápa tette kötelezővé az advent ünneplését 1570-ben.

Karácsony második napja az adakozás napja, amikor az előljárók (a király, a nemesek, kézművesek és kereskedők) pénzt adományoztak a szolgálóiknak, inasaiknak kifejezve ezzel bőkezűségüket. Az ünneplés és lakomázás után a karácsonyi ünnepkör egészen Vízkeresztig folytatódott.  A vízkereszt, vagy háromkirályok napja különlegesebb és vidámabb ünnep volt. A távolról érkezett három király jobban megragadta az emberek képzeletét. Vízkeresztkor csoportok járták körbe a várost és eljátszották a királyok érkezését.

Karácsony ünnepéhez számos hagyomány és szokás kapcsolódik, melyeket többnyire a római és a pogány hagyományokból (pl. a "Dies Natalis Solis Invicti" vagy a Saturnaliák ünnepe) vett át a keresztény egyház.

 Karácsonyfa  

A téli napfordulóhoz kötődő pogány hagyományokban még nem szerepel a mai értelemben vett karácsonyfa, azonban a fák és örökzöldek fontos szimbólumok voltak. A téli napforduló idején örökzöld növényekkel
díszítették a házak belsejét és külsejét egyaránt, hogy elűzzék a hideg tél egyhangúságát. A keresztény világban ezért lettek az örökzöldek az élet és az örökkévalóság szimbólumai. A füzérbe font örökzöldekkel, a fagyönggyel, a repkénnyel és a magyallal díszítettek. A keresztények úgy hitték, hogy a magyal bogyóit Krisztus vére színezte pirosra, mikor a töviskoronát viselte.

A középkorban a templomokat Szenteste (amit Ádám és Éva napjának hívtak) almával díszített faágakkal ékesítették. A fákat ekkor még nem vitték be a házakba. A 16. századi Németországban Szenteste papír virágokkal díszített fenyőket vittek a város főterére, ahol
nagy ünneplést tartottak, a feldíszített fákat körbetáncolták, majd a szertartás részeként elégették. A karácsonyi faágak, fatuskók égetése, illetve az ehhez tartozó örömtüzek, ünneplések más nemzetek hagyományaiban is jelen voltak.

Az első írásos feljegyzés a mai értelemben vett karácsonyfáról a 15. század végéről, Strasbourgból származik Sebastian Brant német író tollából. Ekkoriban a fákat almával, ostyával díszítették.  A gyertyával díszített karácsonyfát elsőként 1660-ból jegyezte le
Lisolette pfalzi grófnő egy 1708-ban írt levelében. A karácsonyfa-állítás szokása hazánkban a 19. században jelent meg, főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon. Magyar
jellegzetesség a szaloncukor, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira akasztanak.

 Étkezés 

Az adventi szigorú böjtölés után mindenkinél más került az ünnepi asztalra, kezdve a vadkantól a libáig. Persze ezt is az emberek anyagi helyzete nagyban meghatározta, mindenesetre a liba népszerű étel volt. A pulyka csak az 1520-as évektől terjedt el Európában, miután a spanyolok behozták az újvilágból (hazánkba török
közvetítéssel került be).

Speciális ünnepi ételek és italok is megjelentek, ilyen volt az angol wassail. Ez egy forró fűszeres ital, amit sörből és mézből készítette és gazdagon fűszereztek. A wassail szó nagyjából jó egészséget jelent.

Szórakozás 

Mivel a karácsony a pihenés időszaka volt, ezért több idő jutott a szórakozásra is. A nagyobb ünnepeken színielőadásokat tartottak, annak ellenére, hogy az év többi részében az egyház tiltotta a színjátszást. Karácsonykor az emberek színjátékok, históriák formájában láthatták a Jézus születését, a három király érkezését, a szent családot.

A színjátékok mellett a karácsonyi énekek is népszerűek voltak a középkorban. Elterjedt volt a Karácsony 12 napja című zenei játék, melynek lényege, hogy mindenki elénekli a dal egy-egy versszakát, hozzá énekelve az előtte elhangzott versszakokat is.

 Ajándékozás 

Az ajándékozás szokása is a pogány hagyományokból ered. Bőkezűségük jeleként karácsony ünnepén a feljebbvalók adtak ajándékot a szolgálóiknak.

Az ajándékozás szokása is kezdetben egyházi keretek között zajlott, a mise alkalmával adományokat gyűjtöttek, amit a szegények között
osztottak szét. Mikor hivatalosan is december 26-a lett az adakozás napja, a szegények házról házra jártak, énekekkel, versekkel köszöntötték a házaikat, akik ezért ajándékokat, de többnyire pénzt adtak. Ez a hagyomány a mai Angliában is él, a neve „Boxing Day”.

A XVII. század folyamán aztán fontosabbá vált a család összetartása, az együtt és a gyerekekkel töltött idő, ezért a gyerekek kerültek karácsonyi ünneplés középpontjába, ekkortól terjed el a gyerekek megajándékozása. Hazánkban a karácsonyi ajándékozás csak az 1930-as évek után vált hagyománnyá.

 Vásárok 

A német városokban alakult ki a karácsonyi vásározás szokása, mely a XVIII–XIX. század fordulóján vált széles körben ismertté. A
vásárokon főként a kézművesek termékeit árusították. A XIX. századtól pedig egyre nagyobb méretekben világszerte elterjedtek a karácsonyi vásárok.

 Betlehemezés 

A betlehemezés a karácsonyhoz kötődő magyar népszokás. Több szereplős dramatikus játék, a legnépszerűbb karácsonyi paraszti misztériumjáték, pásztorjáték.

A népszokásban két hagyománykör ötvöződik: a kereszténység előtti pogány és antik gyökerű képzetek, valamint az ünnep keresztény
jellegéből fakadó szokások. Neve a bibliai Betlehem városából ered. A népszokás célja a gonosz ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, jelmezek, álarcok viselésével.

A középkori Magyarországról a betlehemezésre történő utalás nem maradt fenn. Az első magyar szövegek a XVII. századból származnak, és iskolai előadás céljára készültek. A 19–20. században már paraszti betlehemezésről beszélünk, mert magyar népszokásként a falvak életében maradt meg.

A legnépszerűbb karácsonyi szokás a magyar nyelvterületen a betlehemezés volt. Nagyobb előkészületet, betanulást igénylő dramatikus játék, melynek több táji típusa is kialakult. A játéknak általában több szereplője van. Egyes változataiban bábok is
szerepelnek, ez az ún. bábtáncoltató betlehemezés. A betlehemezés fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem. A betlehemezés főbb jelenetei lehetnek az ún. szálláskeresés: József és Mária szállást keresnek, de nem fogadják be őket, a király, gazdag ember, vagy a kovács végül az istállóba küldi őket. A következő jelenetben az
angyal a pásztorokat Betlehembe vezeti. Költögeti a mezőn alvó pásztorokat, akik azután ajándékaikkal az {7-233.} újszülött Jézushoz mennek. A betlehemezés része lehet az ún. Heródes játék is. Ebben a jelenetben a napkeleti bölcsek találkoznak Heródessel, majd
az angyallal, aki figyelmezteti a bölcseket, hogy kerüljék el Heródest. A napkeleti bölcsek látogatását mutatja be Jézusnál, és Heródes haragját, esetleg a betlehemi gyermekgyilkosságról is szól.

A betlehemezés fontos részét képezi a pásztorok évődése az öreg és süket pásztorral. A betlehemezés egyes jeleneteit gyakran önállósulva, külön szokásként adták elő. Így például a szálláskeresést az advent időszakában, a Heródes-jelenetet vízkeresztkor. Gyakran jártak házról házra csak a pásztorok tréfás jelenetével. A Magyar Népzene Tára a betlehemes játékokat négy fő típusba sorolta: I. erdélyi, II. alföldi és felső-tiszai, III.
dunántúli, IV. felföldi. Az erdélyi típusban az angyalon, pásztorokon kívül szerepel Szűz Mária, Szent József, a király szolgája. Ebben a változatban jellegzetes jelenet a szálláskeresés. Az alföldi és felső-tiszai típusban az angyalokon, pásztorokon
kívül betyár vagy huszár szerepel. Jellegzetes része a cselekménynek a perselyezés. A dunántúli változatokban a pásztorok jelenete a játék központi része. A felföldi típusban az angyalon, pásztorokon kívül a Gubónak, Jakabnak, Kecskésnek nevezett figura tűnik fel.

Az erdélyi típus előadása különösen nagy előkészületet, betanulást igényelt. A szereplők feladatuknak megfelelő jelmezeket viseltek. Felnőtt férfiak játszották, kivéve az angyal és Mária szerepét, amit jó hangú gyerekre bíztak.

Az andrásfalvi betlehemesek bekéredzkedés után karácsonyi éneket énekelnek, majd a szálláskeresés történetét. Ezután a Király behozza a betlehemet és beköszöntő verset mond. Utána lép be József, és párbeszéddel, énekkel folytatódik a szálláskeresés története. E jelenet után következik a pásztorok ébresztése, ajándékvitele, az Öreg csobánnal folytatott párbeszéde. A pásztorok énekelnek, táncra kerekednek, majd célzásokat tesznek az adományra. Végül énekkel távoznak:

Serkenj, lelkem, mély álmodból, vigyázz magadra
Mert ma urad jött a világra, szép váltságodra.
Drága kincset hoz magával orvoslásodra.
(Sebestyén Á. 1972: 124)

Az alföldi típus egyik változata a konyári betlehemezés. A szereplői: Heródes, juhász, öreg juhász, betyár és az angyalok. A Heródest alakító legény kér bebocsátást. Együtt éneklik a „Mennyből az angyal” kezdetű karácsonyi dalt, majd a betyár bemutatkozása következik. A játék a pásztorok ébresztésével, az ajándékvitellel, a pásztorok évődésével folytatódik. Búcsúzó ének és áldáskívánások után távoznak. A betyár versének részletében emlegeti a perselyt.

A dunántúli változatban a szereplők gyakran antikizáló neveket viselnek, például a nagymizdói (Vas m.) változatban Titeris, Maksus a két pásztor, a harmadik, az öreg neve Koredob. Rajtuk kívül még egy szereplője van a betlehemesnek, az Angyal. A pásztorjelenet után közösen éneklik az adománykérést:

1. Ó, ó, ó, háromesztendős tokló,
vöröshajma, egy kis só a bográcsban volna jó,
ó, ó, ó!

{7-234.} 2. I, i, i,
az kalács mindennapi.
Hogyha adna valaki,
úgy lehetne jólakni,
i, i, i.

3. É, é, é.
egy korsó bor emellé.
Torkainkat megkenné,
nem lehetne jobb enné,
é, é, é.

4. A, a, a,
kolbász ide, szalonna,
Pásztoroknak jó volna,
gazdasszony ha anna,
jó volna!
(MNT II. 361. sz.)

A felföldi típus változatai az Ipoly mentiek. Az Ipoly menti falvakban mindenütt szokás volt a betlehemezés, ma azonban már csak töredékesen emlékeznek vissza rá. Kelenyén és Ipolyfödémesen még a hatvanas években is betlehemeztek a cigányok, de ez már egy
leegyszerűsödött változat volt. Az Alsó-Ipoly menti betlehemezésnek 5 szereplője volt. A Kubó tréfás, nevettető bojtárnak öltözött figura. Szakállas volt, kifordított báránybőr kucsmát viselt és ködmönfélét, vállán hátizsákot, kezében botot. A többiek fehér rojtos, bő szárú gatyában, piros szalaggal átkötött ingben mentek, a fejükön papírból készült püspöksüveg, a kezükben csörgősbot volt. A betlehemvivő nyakszíjon hordta a betlehemet. Engedélykérés után – a Kubót kivéve – bementek a házba, meggyújtottak két gyertyát a betlehem előtt. Karácsonyi énekeket énekeltek, a csörgősbottal adva
meg az ütemet. A karácsonyi ének után kiszóltak a Kubónak, akivel megkezdődött a tréfás párbeszéd:

Vezető: – Kubó! Voltál Betlehembe?

{7-235.} Kubó: – Hol a tehenbe?

Vezető: – Kubó tudsz keresztet vetni?

Kubó: – Mit kereket vetni? (próbálgatja a kerékvetést).

Ipolyvarbón karácsonynap előestéjén járt a két angyal, öregapó, és aki a betlehemet vitte. Csizmában voltak, kifordított báránybőr sapkát viseltek. A betlehemet deszkából készítették. A jászol mellé szalmát is tettek, s a betlehemet szentképekkel díszítették.
Engedélykérés után az alábbi köszöntőt mondták:

Eggy nagy vigaságos örömöt hirdetek,
Mer a Krisztus Jézus szűztől született.
Mennyei királyunk kösztünk megjelenik,
Aki jövendöltetik.

Majd a közismert „Pásztorok keljünk fel...” kezdetű éneket énekelték. Tréfás párbeszédre is sor került, a szobába szólították az öreget:

– No, gyűjj be te öreg!

– Jaj fijajim de nagy finyességet látok!

– Betlehem az öregapó!

– Be-he-he?

– Nem be-he-he, Betlehem!

Végül adománykérő éneket énekeltek:

Kolbász, odal, szalonna,
Pásztoroknak jó vóna.
Ó, ó, ó, É, é, é,
A kenyér mindennapi,
A kalács csak ünnepi,
Úgy lehetnye jóllaknyi,
Hotyha anna valaki.

Ó, ó, ó, háromesztendős toklyó,
A bográcsba vóna jó,
Abba vóna hagyma, só,
É, é, é, ety kulacs bor amellé.
Kolbász, oldal szalonna,
Pásztoroknak jó vóna.
É, é, é, a kenyér mindennapi.

Kolbászt, szalonnát, kalácsot kaptak, majd boldog ünnepeket kívánva mentek tovább (Csáky 1987: 38–39).

A betlehemezés változata a bábtáncoltató betlehemezés, mely a Balaton környékén, a Felső-Tisza-vidéken és Esztergom környékén, de szórványosan másutt is előfordul. A templom vagy jászol alakú betlehemben mozgatják az angyalt, ördögöt, Heródest, pásztorokat, halált, adománygyűjtőt stb. megjelenítő figurákat.

A betlehemezésből kivált jeleneteket is főként advent és karácsony idején játszották el. Egyik változatát bölcsőskének, bölcsőjárásnak nevezik. Szereplői – egy fiú kivételével, {7-236.} aki József szerepét játssza – mind lányok. A Máriát alakító lány bölcsőt visz
magával. Pereszlényben (Hont m.) az alábbi éneket énekelték:



1. Midőn a Szűz bepólyázza gyermekét, gyermekét,
örömében így kezdé el énekét, énekét:

2. – Ó, én szerelmes magzatom,
buj-buj-buj, buj-buj-buj,
aludj, szívemnek öröme,
csuj-csuj-csuj, csuj-csuj-csuj!

3. – Nem alhatok, édesanyám,
jaj-jaj-jaj, jaj-jaj-jaj,
mert érkezett a szívemre
baj-baj-baj, baj-baj-baj.

4. – Mi bajod hát, ó gyönyörü
Jézusom, Jézusom?
Mondd meg nekem, te anyádnak,
Krisztusom, Krisztusom!

5. – Látod, anyám, az egeket
elhagytam, elhagytam,
és egy rongyos istállóba
szállottam, szállottam.
(MNT II. 507. sz.)

A bölcsőjárás a szálláskeresés-jelenet változata.

A szálláskeresés mint a paraszti ájtatosság egyik megnyilvánulása Szentcsalád-járás néven ismert a magyar nyelvterületen. Karácsony előtt kilenc napon át általában egymáshoz közel lakó család viszi egymáshoz a szentképet vagy szobrot. Énekelnek, imádkoznak, és másnap reggelig a háznál hagyják a képet vagy a szobrot. Jellegzetes
énekük első versszaka:



1. Szállást keres a szent család, de senki sincs, ki helyet ád.
Nincsen, aki befogadja őt, ki égnek s földnek Ura.

{7-237.} (Olaszfa, Vas m.; MNT II. 351. sz.)

A betlehemezésből önállósult pásztorjelenet dunántúli változatára példa a vasszilvágyi pásztorozás. Az 1960-as évek végén egy szegényebb, többgyerekes család három, tíz éven felüli fiaiból kerültek ki a szokás szereplői. Rossz ruhákat, bundát vettek magukra.
Engedélyt kértek a háziaktól, hogy lehet-e pásztorozni. Ha megkapták, az egyikük bement és elkezdte:

Hopp taljás jó estét kedves házigazda,
Tericcse asztalát fehér abroszával.
Nem tuggya miféle pásztorok lepik meg a házát.
Hű posztor a helyem!

Bemegy a második:

Hopp taljás jó estét kedves házigazda
Hol az a szitykes, szutykos szolgáló leánya?
Később jöttem vóna, kurugla már egybeégett vóna!
Hű posztor a helyem!

Végül bemegy a harmadik is:

Hopp taljás jóestét kedves házigazda
Akkorát zikkentem, zökkentem a kentek ajtajába,
Ha hat mázsa lelkem lett vóna még az is kipottyant vóna.
Hű posztor a helyem!

Ezután együtt énekelték:

Elaluttunk az erdőbe,
Üzenet jött a fülünkbe,
A madarak énekeltek,
A vadak meg zengedeztek,
Hideg télbe, meleg nyárba.
{7-238.} Köpüljünk a Jézuskának tejecskét, vajacskát.
Főzzünk neki lisztecskét, darakását.
Jobb ez a gazda, mint a másik
Jól tartott bennünket
Sonkával, szalonnával,
Sonka, kolbász, szalonna,
pásztoroknak jó volna,
ha a gazda nyújtana,
Egy icce bor melléje,
Pásztoroknak köllene.
ha a gazda töltene.

Ezután boldog karácsonyi ünnepeket kívánva az adományok átvétele
után továbbmentek (Tátrai Zs. gy. 1966).

Lukácsházán a pásztorok tréfás álmaikkal szórakoztatták a hallgatóságot:

– Hű pajtás mit álmottál?

– Mit álmottam? Azt álmottam, akkora szunyogot láttam, hogy két betyár vitte vasdurungon és a hátsó kérdezte az elsőtől: Komám megvagy? (Tátrai Zs. gy. 1966).


A betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi népszokások közé tartozik. Az egész Kárpát-medencében ismerik. A paraszti betlehemezés középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. A dramatikus játék fő eleme a
pásztorjáték, amely a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül. A betlehemezés fő kelléke a templom alakú betlehem, amelyben a Szent Család látható. A pásztorjáték szereplői: a kis templomot vivő két angyal, három pásztor, ami egyes vidékeken kiegészül több szereplővel. A szereplők ma is eljátsszák a Jézus
születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket.

Több táji típusa alakult ki. A magyar betlehemes játékszövegekben Benedek András több szövegcsoportot különböztet meg. A legarchaikusabbak az erdélyi játékok, ezeket néha felnőtt férfiak adják elő, és a pásztorok álarcot is viselhetnek. Egyik érdekes
példája a Dunántúlra települt bukovinai székelyek csobánolása (betlehemezése). Ennek része a betlehemes pásztortánc. A betlehemezés sajátos változata a bábtáncoltató betlehemezés. Magyar nyelvterületen a Dunántúlon és a Felső-Tiszavidéken fordul elő.

A karácsony az egyik legszebb ünnepünk, az öröm, a szeretet, a várakozás ünnepe, amikor az egész család együtt várja, hogy vajon ebben az évben mit rejtenek a csomagok. Ám, mi magyarok igen keveset tudunk a tőlünk távol levő országok karácsonyi hagyományairól, már sokan a mi régi hagyományainkra sem emlékeznek, pedig ezek igen feldobhatták a karácsonyi hangulatot. Lassan ismét itt a szeretet ünnepe, az élelmesebbek már azon törik afejüket, hogy mit is vegyenek, mivel szerezzenek örömet
családtagjaiknak. Lássuk, hogy csinálják, csinálták ezt mások:Már az ókori rómaiak is jelképezték a mai karácsonyi ünnepeket. ,,Fordított világot" tartottak december 17 és 24 között, ami azt jelenti, hogy a rabszolgákat ezen időszakban uraik szolgálták ki.
Még néhol ma is jellemző az éjféli mise, ahová az éj hidegében gyalog zarándokoltak el. Régen az előestén az egész család, a nagyszülők, a szülők és a gyerekek összegyűltek a kandalló előtt. A gyerekek karácsonyi dalokat énekeltek és az idősek történeteit hallgatták.

A karácsonyi fatörzset ma már csak sütemények jelképezik, ám őseink még valódi fát használtak e célra. A fatörzset feldíszítették, majd miután felszentelték, a család legfiatalabb és legidősebb tagja kandallóba rakta. Egy régi szokás a betlehemezés, amely nem csak Magyarországon terjedt el. Először élő emberekkel játszották el
Jézus születését, majd az élő embereket, viaszszobrocskák váltották fel. Franciaországban állították fel a világ legnagyobb betlehemét, amely 1 km területet foglalt el. Párizsban hatalmas sátrat állítanak, és itt minden évben más ország betlehemét mutatják be.

Ma már így ünnepelnek a különböző országok:karácsony estét minden országban a karácsonyfa-állítás és azországonként fenségesnél fenségesebb ünnepi vacsora előzi meg.A németországi szokás szerint, a kis Jézus vagy a Télapó hozza az ajándékokat és teszi a fa alá. Háromkirályok napján királynak öltöznek, és felírják a három király nevének kezdőbetűjét az ajtóra. Az angliai karácsonyra az a legjellemzőbb, hogy december 24-én a gyerekek az utcára vonulva karácsonyi dalokat énekelnek, majd jutalmul cukorkát kapnak.


Ausztriában a karácsonyi időszakra az ország meseszerűen ünnepi ruhába öltözik, és színesebbnél színesebb programok fogadják az embereket.

Dániában az egész család részt vesz a fenyő kivágásában az ünnepi vacsora után körbetáncolják a fát.

A spanyol gyerekek nem csak a Jézuskától, hanem a három királytól is kapnak ajándékot.

A finnek december 24- én ünneplik a Mindenszentek ünnepét is.

A franciák már két hónappal az ünnepek előtt pompába öltöztetik a városokat.

Provence-ben 13 féle desszert kerül a karácsonyi étkek mellé.

Ha az izlandi gyerekek jól viselkednek, csizmájukba ajándékot kapnak, ám ha rosszak voltak, csak krumpli kerül a cipőbe.

Olaszországban három szokás maradt életben. Egy szerint a Mikulás hozza az ajándékot, mások szerint Szent Luca, ám akadnak olyan családok is, ahová Befana a boszorkány viszi a csomagokat.

A norvég gyerekek karácsony napján megemlékeznek a halottakról, tulipánokkal díszítik ablakaikat, és a nap végén lovas szánon siklanak le a friss havon. Este aztán körültáncolják a fát.

A lengyelek ünnepi vacsorája az első csillag feljövetelekor veszi kezdetét. Az abrosz alá szalmát terítenek, így emlékeznek a kis Jézusra.

Ausztráliában a karácsony a nyári szünidő kellős közepébe esik, így sokan a strandon fogyasztják el az ünnepi lakomát.

Egy kis vicces adalék a karácsonyfa töténetéhez: 

"Egyszer, nagyon régen egy karácsonykor Mikulás éppen hatalmas ajándékosztó körútjára készülődött... de problémák merültek fel.Négy manó segítője beteget jelentett, a segédmanók pedig nem tudtak olyan gyorsan ajándékot gyártani, mint a főállásúak.Mikulás ekkor érezte meg, hogy itt még bajok lesznek. Aztán Mikulásné váratlanul bejelentette, hogy kedves édesanyja náluk tölti az ünnepeket.Ez még
jobban kiborította a már amúgy sem nyugodt öreget.Amikor kiment, hogy befogja rénszarvasait, rá kellettdöbbennie, hogy három közülük vemhes, kettő pedig a kerítést átugorva ismeretlen helyre távozott. Még nagyobbra nőtt a stressz.A szán megpakolásához kezdett, de az oldalsó merevítő eltörött, az ajándékos zsák a földre esett, tartalma pedig ripityára tört. A síráshoz közel álló Mikulás, hogy idegeit megnyugtassa, a konyhába ment egy csésze kávéra és egy kupica pálinkára.Amikor rájött, hogy a manók eldugták kedvenc pálinkás butykosát, csalódottságában ezer darabra törte a kávéscsészét. Seprűért ment, de az egerek már rég szétrágcsálták a
ritkán használt házi szerszámot.Ekkor szólalt meg a csengő.Mikulás kissé felpörögve indult ajtót nyitni, ahol egy angyalkát talált egy hatalmas karácsonyfával. Az angyalka nevetve köszöntötte:- Boldog karácsonyt, Mikulás! Hát nem csodálatos nap a mai?Elhoztam neked ezt a gyönyörű fát. Nézd, milyen szép! Hová állítsam? Hát így
kezdődött az a hagyomány, hogy a karácsonyfa csúcsára mindig egy angyalkát tesznek."