A történet egy debreceni hátsó kertben indult, ahol a
rengeteg nyári esőt követő gombabetegségek lerohasztották a zöldségeket,
ám a gazda nem adta fel, és ötletelni kezdett. Végül egy zseniális
megoldással rukkolt elő, ami minimális ráfordítással a zöldség mellett a
családja halszükségletét is fedezi. A mikéntjét sokszor egyetemi
tanárok sem értik teljesen, pedig a megoldás a természet tiszta
logikáján alapul, ráadásul az emberiség meglehetősen homályos
jövőképéhez is ad egy reménysugarat.
„Amikor elvitte a kertemet a
sok gomba, elkezdtem a neten fóliasátrak után kutatni” – meséli az
egyébként online-marketing menedzserként dolgozó Gönczi Péter.
„Véletlenül akadtam a napfénnyel fűtött passzív üvegházra, ám erről alig
csordogáltak az infók a világhálón.” Talált viszont egy videót is, amit
nem igazán értett: „halak úszkáltak egy tartályban, mellettük meg
kavicsban nőtt a saláta…”
A megoldást a természet adja
A
kérdőjelek hamar felkiáltójelekké változtak a 34 éves, kétgyermekes
családapában, amikor rájött, hogy mire bukkant rá. A videón ugyanis a
világon még alig elterjedt akvapóniát mutatták be, ami az intenzív
tartályos haltenyésztés (akvakultúra) és a föld nélküli növénytermesztés
(hidropónia) egyesítéséből jött létre. Nagyszerűségét és egyszerűségét
az adja, hogy a két rendszer hátrányait előnnyé kovácsolja, ezáltal egy
természetes és meghökkentően olcsó működést biztosít.
Mindkét
folyamat önmagában is hatékony és ennek megfelelően elterjedt, ám
mindkettő hatalmas költségekkel jár. „A hidropóniában a növények föld
nélkül vízben nevelik, az összes szükséges tápanyagot műtrágyával viszik
be a vízbe. A nagyáruházak zöldségei a sár nélküli gyökerekkel mind
innen származnak, tehát működőképes a dolog. Viszont a több száz
köbméter vizet időnként cserélni kell, a leengedett vizet külön kezelni
is kell, mielőtt a környezetbe visszaengedhető. Az akvakultúra is egyre
terjed a tengeri halászat visszaszorulásával. Az intenzív halászatok is
rendszeres vízcserével működnek a megfelelő vízminőség megőrzése
érdekében, sőt a tartályok vizét gyakran fűteni is kell.”
Az
akvapóniában a fent felsorolt összes költségtényező megszűnik egy
természetes körfolyamat által. „A halak ürülékét tartalmazó víz az
ammóniát nitráttá alakító baktériumoknak köszönhetően a növények számára
fontos tápanyaggal telítődik. A haltartály tehát odakerül a kavicságy
mellé, és a belőle érkező víz öntözi a növények kavicságyát. Utóbbiak
szépen növekednek tőle, ráadásul megtisztítják a vizet. A növényektől
visszaforgatott víz így a halak számára kiváló minőségű és oxigéndús
lesz.”
„Ha ennyire logikus, akkor hogy a viharban nincs ilyen nálunk?!”
Ez
a cikk már ezen a ponton megérdemelne egy pár perces szünetet, egy
kávét és némi elgondolkodást, ám a java csak ezután jön. A debreceni
hobbikertész ugyanis ezt a rendszert egyedülálló módon egy passzív
üvegházban kezdte el működtetni.
„Az
akvapónia a nálunk melegebb éghajlatú területeken jelent meg, ahol a
téli működtetése sem jelent gondot. Én viszont akárhogy is számoltam,
nem tűnt kizártnak, hogy ezen az éghajlaton is meg lehet oldani egy
passzív üvegházzal.” Mivel utóbbi módszerre is csak alig-alig akad
fellelhető példa, nem volt egyszerű előre tervezni a folyamatot.
„Számolgattam a napsugarak hajlásszögétől kezdve, a napos órák számán át
a kinti hőmérsékletingadozáson keresztül minden paramétert, mert bár
valamilyen szinten le volt írva, nem volt konkrét adatsor, főleg a mi
klímánkra nem. Többször végigzongoráztam mindent, és bár halálosan
logikusan összeállt a dolog, éppen emiatt gyanakodtam. Ha ennyire
logikus, akkor hogy a viharban nincs ilyen nálunk?!”
Télen magát fűti!
A
gyanakvást végül elsöpörte a vállalkozó kedv - „Legyünk realisták,
követeljük a lehetetlent, egy télen magát fűtő, nyáron magát hűtő
üvegház a hátsó kertben, amiben nulla erőfeszítéssel halakat nevelek, és
zöldséget termelek…” - idén márciusban a barátai segítségével
felépítette a 22 négyzetméteres üvegházat, melynek csupán a déli oldala
van üvegből, a többi szigetelt. A napfényből érkező hő tárolását az
északi falon elhelyezett vízzel teli hordók biztosítják. Az üvegházba
bekerült egy haltartály 50 szivárványos pisztránggal, a vizet egy régi
szivattyú mozgatja a növények alatt levő 30 centis kavicságyba, és
vissza. Szinte minden újrafelhasznált anyagból készült, így az elindulás
nem jelentett az átlagember számára elérhetetlen beruházást.
Két-három év alatt megtérül, a munkaigénye minimális
Bár
a kevés napsütés miatt a legnehezebb időszaknak tűnő télből még két
hónap hátra van, a debreceni akvapónia eddig kiválóan vizsgázott, az
üvegház fűtés nélkül hozta a megfelelő klímát, mind a halak, mind a
növények számára. „Kezdetben a feleségem nem igazán lelkesedett az
ötletért, de azóta érezhetően megbékélt vele, hiszen a rendszer
garantáltan vegyszermentes, kiváló minőségű paradicsommal, paprikával,
hagymával, retekkel, salátával, káposztával fedezi a család
zöldségszükségletét télen-nyáron. Emellett fűszer- és gyógynövényeket
ad, és heti egy halétkezést is biztosít.”
Gyomlálás, kapálás, locsolás nincs!
A
ráfordított költségek javát a szivattyú adja, az üzemeltetése havi 3500
forintra jön ki. A rendszer egyetlen külső tényezőjét jelentő haltáp
még ennél is kevesebbe kerül, a párolgás miatti vízveszteséget pedig
esővíz pótolja. A pisztrángok Lillafüredről érkeztek, és várakozásoknál
gyorsabb növekedésük mutatja, jól érzik magukat. „Számításaim szerint a
beruházás két-három év alatt megtérül ezekkel a paraméterekkel, a napi
munkaigény pedig minimális. Gyomlálás, kapálás, locsolás nincs. Az
ültetés csak annyi, hogy magot a kavicságy tetejére szórod, vagy ha
palánta, akkor széthúzod a kavicsokat, és bedugod a palántot,
visszahúzod a kavicsot és kész. Egyébként pedig reggelente munka előtt
bejövök, beszórom a haltápot, megnézem, hogy mozog-e a szivattyú, és
csókolom, másnap reggel jövök újra…”
Kínában „divat”
Gönczi
Péter hangsúlyozza, hogy az akvapónia nem a haltenyésztésből és a föld
nélküli növénytermesztésből fejlődött ki, hanem sokkal inkább egy
visszatérés az eredeti természetes folyamathoz. „Kínában a mai napig
ráeresztik a pontyot az elárasztott rizsföldekre, hogy a kártevőket, a
hulladékot és az algát takarítsa el, másrészt hogy trágyázza meg a
vizet, amitől jobban nő a rizs. De ugyanez a folyamat működött a régi
Magyarországon az ártéri fokgazdálkodással. Az egész rendszert a
természet találta ki, sőt ez maga a természet, emiatt tökéletes.”
A
történet ezzel korántsem teljes, hiszen a módszer végiggondolása jó
néhány távlatot nyit meg, jó néhány fajsúlyos kérdéssel - az ötlet
debreceni kivitelezője nem is zárkózott el ezek megválaszolásától, így
hamarosan ezeknek is teret adunk itt a Civishíren!
HeGergAnd
Video:
http://index.hu/video/2012/01/05/akvaponia/
Kapcsolódó cikkek:
Pénzt és éveket spórolhatunk a kertészkedéssel
Bonsai fák