Az egészséges növénymaradványok a komposztba kerülhetnek, a betegeket-fertőzötteket pedig meg kell semmisíteni. Ennek legegyszerűbb módja az égetés vagy a meszezés. Természetesen, ha sok van belőle, akkor inkább szedjük zsákba és vigyük a szeméttelepre. Ha van rá mód, akkor a növényi hulladékot égetett mésszel megsemmisíthetjük. Az egészséges növényi hulladékot leáshatjuk a földbe, de kerülhet a komposztba is. (Erről már korábban olvashattak.) Most azért időszerű, mert a kerti takarításkor összegyűjtött hulladék is a komposztba kerülhet.

A komposzt növényei

Egész nyáron és ősszel, a betakarításkor keletkezik olyan zöldhulladék a kertben, amit a komposztba tehetünk. Nyáron jobban oda kell figyelni arra, hogy a komposzt mindig kellően nedves legyen, ilyenkor ősszel, meg később télen is éppen a fordítottjára kell ügyelni, vagyis, hogy ne legyen túl nedves, ha csapadékos az időszak. Ebben az esetben a víznek a komposztrakásba való bejutását takarással kell megakadályozni. És arra is figyelni kell, hogy a felsleges víz elfolyhasson a rakásból.

Ha viszont kezelés nélkül egyszerűen a talajba ásunk nagyobb mennyiséget, akkor a talajnak többet árthatunk, mint használnánk, mivel a lebontás folyamatában részt vevő hasznos baktériumoknak az életfolyamatukhoz nitrogénre van szükségük. Más forrás híján ezt a baktériumok számára fontos tápanyagot a talajból vonják el, ezért a növények a fejlődési szakaszukban hiánytüneteket mutatnak. A jó komposzt a talajból sohasem von el nitrogént, hanem jelentősen növeli annak mértékét. Mivel a komposztálás időigényes folyamat, egy kertben általában 2 komposzthalmot kell kialakítani, helyszűkében lehetnek egymás mellett.

Szinte minden növényi hulladék a komposztba kerülhet. A szabály az, hogy minden egészséges maradvány bele kerülhet, csak fel kell aprítani, hogy a folyamat gyorsabb legyen. A fűfélék levele keskeny, de aránylag vastag, bőrszerű, ezért fel kell aprítani. A fűnyíróval vágott pázsitról azonnal a tárolóba rétegezhetjük a nyiradékot. A fás és cserjés nyesedéket, kérget nem szabad felaprózás nélkül a komposztba tenni, mert a bomlás, az ún. humifikálódás hosszú időt vesz el.

Az év utolsó hónapjára általában kiürül a zöldségeskert, mert csak azok a növények maradhatnak kint, amelyeket még a nagy hideg sem károsíthat, sőt egész télen a kertben maradhatnak, és közben folyamatosan szedhetők is.

Érett trágya kerüljön a talajba

Ásáskor nagyobb mennyiségű szerves trágyát is dolgozzunk a talajba. Szabadföldi körülmények között (hétvégi házak kertjében, gyümölcsösben, szőlősben) hektáronként 40-70 tonnát is be lehet dolgozni.

Kisebb területen a kertben 100 négyzetméterre 5-6 kiló istállótrágyát érdemes beásni. A trágya eredetének kisebb a jelentősége, mint a trágya érettségének. Mindig csak érett trágyát dolgozzunk a talajba!

Kertünkben nagyon sok olyan zöldségfélét termelünk, amely különösen igényes a talajszerkezet iránt. A káposztafélék, a paprika, a paradicsom, a tojásgyümölcs, az uborka, a tök, a cukkini, a patisszon (csillagtök), a zeller és a csemegekukorica, valamint a dinnye különösen igényes a talajszerkezettel szemben. Ezeket a növényeket mindig olyan helyre ültessük, ahol az előző év őszén nagyobb mennyiségű szerves trágyát dolgoztunk a talajba.

Ha nagyobb mennyiségű nehezen bomló szerves anyagot, például szalmát, tőzeget vagy nagy mennyiségű növényszárat forgatunk be a talajba, akkor érdemes nitrogénműtrágyát is szórni a hulladékra, mert gyorsítja a korhadást. Egyébként a nitrogént a téli csapadék kimossa a talajból, ezért feleslegesen ne adagoljunk belőle. Inkább csak a lassan oldódó és a talajhoz kötődő foszfor- és káliumtartalmú készítményt adjunk.

_{forrás: Magyar Szó online}