2005/09/13

Sorozatot indítunk a növények ivartalan szaporításáról, amelyben részletesen megismerkedhetnek a különböző szaporítási módokról, és az egyes növényfajok esetében legsikeresebben alkalmazható módszerekről. Ez alkalommal a dugványozással foglalkozunk részletesen.

A növények ivaros szaporítási módja a magvetés, de nem minden növény magja csírázik jól, ezért sikeresebb lehet valamely vegetatív rész, hajtás, levél, gyökér, sarj, hagyma, vagy gumó meggyökereztetése. A nemesített fajták, különösen a hibridek nem hoznak csíraképes magot, így ezeknél a növényeknél kizárólag a vegetatív szaporítás jöhet szóba. Az egyes növényfajoknál más és más módszer hoz eredményt, ezért jó, ha tudjuk, melyik növénynél melyiket válasszuk annak érdekében, hogy szaporítási kísérletünket siker koronázza.

A növények ivartalan szaporítási módjai a következők:
1. A gyökereztetés gyűjtőfogalmába tartozik a dugványozás és a bujtás, aminek többféle módja is van.
2. Sarjakról történő szaporítási mód a tő- és gyökérsarjról, a gyökértörzs (rizómáról) darabolásával, tarackról, fióknövényről, levélsarjról, indáról és hagymáról, gumóról, hagymagumóról történő szaporítás.
3. Külön kategória a tőosztás, ahol nemcsak egy-egy növényi részt használunk fel, hanem egy teljes növényt veszünk kettő, vagy többfelé.
4. Összenövesztés, amihez az általában tavasszal végzett oltás és a nyár végén végzett szemzés tartozik.

Ez alkalommal a dugványozással foglalkozunk részletesen. A dugványozás során a kifejlett növényről (anyanövényről) vett különböző részeket késztetjük gyökér fejlesztésre, megfelelő körülmények között. Attól függően, hogy mi ez a rész, fás, félfás, hajtás-, levél- és gyökérdugványozást különböztetünk meg.

Fás dugványozás
A fás dugványozás nagyon egyszerű szaporítási mód, különleges berendezést nem igényel. Fás dugványozással szaporítják a gyümölcstermő növények közül a ribiszkefajtákat, valamint az egyes gyümölcsfa alanyokat (myrobalan, birs), de a szőlővessző gyökereztetése is ebbe a kategóriába tartozik. A díszfák közül a nyár (Populus) és a fűz (Salix) fajok, illetve a legtöbb díszcserje történik szaporítása ily módon. A dugványszedés időszaka lombhullástól az első fagyok beálltáig tart, de a fagytűrő fajokat, fajtákat még januárban is lehet szedni. Üzemi körülmények között a megszedett dugványnak való vesszőket kötegelik, címkével látják el, és a téli munkaszegény időszakban végzik el a méretrevágást, és magát a dugványozás műveletét. Az eredés szempontjából azonban előnyösebb, ha szedés után azonnal elvégezzük a műveletet. A fásdugványok hossza általában 15-30 cm közötti, így egy jól fejlett vesszőből 2-3 dugvány is készíthető. A fás dugványok dugványozására sor kerülhet ősszel (legkésőbb október végéig), vagy tavasszal, amikor a talaj felső rétegeinek hőmérséklete elérte a 10 oC-ot.

Zöld-, vagy hajtásdugványozás
Ennél a szaporítási módnál a növény zöld hajtásait használjuk fel a vegetációs idő alatt. A zölddugványok a növekedésüket épp befejezni készülő hajtásokból készülnek, májusban, vagy júniusban. A dugványokat késsel vágjuk, amelyekből növényfajtól függően 10-30 cm-es darabokat készítünk. Az alsó metszlap közvetlenül egy nódusz alatt legyen (talpalás), fölötte a leveleket távolítsuk el. A zölddugványokban a tartalék tápanyag nem elegendő a begyökeresedéshez, szükség van a levélfelületre, ezért a felső leveleket hagyjuk meg. A nagyobb levelű növényeknél kurtítsuk meg a leveleket, mert a túlzott párologtatás a dugvány kiszáradásához vezet. A nehezebben gyökeresedő növényeknél a gyökérképződés elősegítése érdekében gyökeresedést serkentő hormonokat (1-naftil- ecetsav, 1,3-indolil-vajsav) is használunk, por vagy alkoholos oldat formájában. Figyelmükbe ajánljuk az áruházunkban is kapható Gyökereztető por-családot, amelyek közül az A jelű dísz- és erdészeti növények számára, a B1 jelű zöld-, a B2 jelű félfás-, a B3 jelű pedig fásdugványozáshoz alkalmazható.
Gyökereztető közegként mosott folyami homokot, tőzeget, perlitet, vagy ezek keverékét, de mindenképpen jó vízáteresztő-képességű, levegős közeget használjuk. A gyökérképzősét a talpmeleg segíti. A levéllel is rendelkező dugványok esetében pedig olyan berendezést kell alkalmazunk (pl. fóliasátor), amelyben a gyökérképződés ideje alatt 95-98%-os relatív páratartalmat tudunk tartani, a tűző nap ellen pedig árnyékolni tudunk, és az állandó vízutánpótlást lombpermetezéssel, párásítással tudjuk biztosítani, ami egyben hűti a növényeket.

Félfás dugványozás
A félfás dugványozás csak a hajtásállapotban, vagyis a dugványszedés időpontjában különbözik a zölddugványozástól. Itt a növekedésüket már befejezett leveles hajtásokról szedjük a dugványt, július-augusztusban.

Gyökérdugványozás
Gyökérdugványozással a gyökérsarjakat hozó és a gyökerükön járulékos rügyeket fejlesztő gyümölcsfajok szaporíthatók (málna, szeder, birs, egyes almaalanyok). A dugványozás ideje a fagyok beállta előtt, ősszel van. A dugványok mérete ceruza és ujjnyi vastagság közöttiek. A gyökérdugvány alapjául szolgáló gyökérzetet 5-10 cm-es darabokra vágjunk. A kész dugványokat a tél folyamán fagymentes helyen nyirkos, nedves, tőzeges homokban tároljuk és tavasszal fektetve vagy ferdén 4-5 cm-es mélységbe dugványozzuk.

Levéldugványozás
Levéldugványról egyes szobanövényeket szoktuk szaporítani, így a fokföldi ibolyát (Saintpaulia), a levélbegóniát (Begonia rex), a peperómiát (Peperomia), a díszcsalánt (Coleus) és az anyósnyelvet (Sansavieria). A növekedésben levő anyanövény feljett, de nem öregedő levelét válasszuk le. A fokföldi ibolya esetében levélnyéllel vágjuk le a levelet, és azt tűzzük a laza, homokos gyökereztető közegbe. Az anyósnyelv hosszú levelét daraboljuk fel, és a úgy duggassuk függőlegesen a közegbe, körülbelül 2 centiméter mélységben. A levélbegónia fő levélereit vagdossuk be, és vízszintesen helyezzük el a gyökereztető föld felszínén, és nehezékként helyezzünk rá kavicsot. Így tegyünk a peperómiával is.
A kaktuszféléket a sarjak leválasztásával, és azok elduggatásával szaporíthatjuk.

Vízben gyökereztetés
Számos növényt gyökereztethetünk vízben, például a muskátlit, a leándert, az angyaltrombitát (Datura) is, és a szobai levéldísznövények többségét is (filodendron, fikusz, Scindapsus). A lemetszett szárvégek csak 2-3 centiméter mélyen merüljenek el a vízben, nem kell, hogy az egész szár a vízben álljon. Fontos azonban, hogy az elpárologtatott vizet rendszeresen frissel pótoljuk.

Pap Edina