Maria de Haan valaha Amszterdam legmakacsabb virágosa volt. Manapság az Amsterdam Hortus füvészkertben található boltjának beszerzéseiért felel. Szereti a szobanövényeket a kivinni a szabadba.

- mondja.

"Legtöbbször ugyanis túl kevés a fény, a gondozás pedig messze van az ideálistól. A növény ugyanis több mint valami bútordarab: élőlény, akinek szeretetre van szüksége. A szabadban több fényt, több levegőt kapnak, és gyakran szebben is fejlődnek, hiszen természetesebb környezetben vannak. Persze a hőmérséklettel akadhatnak gondok: ha kora tavasszal veszel növényt, már akkor is töltött időt a szabadban, amikor még túl hideg volt neki. Ezt hívják edzésnek, és akkor működik a legjobban, ha egyenesen a földbe ültetik a növényt. Csak közvetlenül a talaj menti fagyok beköszönte előtt kerülnek a pajtába. Ám olyan szobanövény is van, amit én egész évben kint hagyok. Ez nem csak jól néz ki, de ráadásul a kertet is a lakás részévé varázsolja."

"Ezek a dolgok nem zárják ki egymást: a növények sokat jelenthetnek gazdáiknak a szobában, ám akkor jobban oda kell figyelni rájuk. Azt például általános szabályként ajánlhatom, hogy akkor locsoljuk meg a növényt, ha ujjunkkal ellenőriztük, milyen nedves a földje valójában. Virágzó növényeket hetente, zöldeket kéthetente kell tápszerezni. És érdemes figyelmesnek lenni velük - például ne állítsunk olyan növényt a radiátor fölé, aminek ez rosszat tehet."

"A gardénia kint töltheti az egész nyarat, de be kell költöztetni, ha 10 °C alá esik a hőmérséklet. Csodálatos növény, a virágai engem mindig esküvői csokrokra emlékeztetnek."

A gardénia egy örökzöld, bozontos cserje, csillogó, sötétzöld levelekkel. A csodás krémfehér virágok kicsi rózsákra emlékeztetnek, és szenvedélyes illatot árasztanak. A gardénia szereti a világosságot, bár nem a közvetlen napfényt, és akkor lesz a legszebb, ha esővízzel vagy felforralt és visszahűtött csapvízzel locsoljuk. A sima vízben sok a kalcium, amire ez a hölgy olyan allergiás, hogy rögtön megsárgulnak tőle a levelei. Szintén érzékeny a túlzott áztatásra. Bővebben: Gardénia

"Az örökzöldek unalmasak néha, ám a citrusfélékkel mindig történik valami: először illatos virágok, majd csinos narancsok - nem ehetők ugyan, de remekül néznek ki."

Istenien édeskés illatú virágok, örökzöld levelek és színes gyümölcsök: a Citrofortunella microcarpa minden évszakban kínál valamit. Maria szobanövénye vadnarancsokat terem, de a citruscserjénk lehet narancs, vagy mandarin, de akár citrom is. Ez a növény is kiköltözhet nyárra, bár legjobb, ha valamilyen fedél alatt áll. Télen jobban szeret bent lenni, és a megfelelő gondozással egy életre szóló barátra lelhetünk benne. Jó tudni: minél nagyobb a kaspó vagy láda, annál nagyobb és sűrűbb lesz ez a növény.

"A babért mindig kint tartom. Ha egyszer megedződött, elpusztíthatatlan és egész évben zöld lesz. Tavasszal kell vásárolni, lehetőleg egy szép nagy, erős példányt."

A babért körüllengi az öröklét illata; a Földközi-tenger vidékén időtlen idők óta ismerik. Akár száz évig is elélhet, és tökéletesen örökzöld. Egyáltalán nem kényes növény: érdemes rendszeresen locsolni, kerülve a túlzott áztatást. A napot és az árnyékot egyformán jól viseli. Amikor az idő melegebb, az új hajtások és bimbók jelzik, hogy a növény szomjas. Ilyenkor egy kis tápszert is szépen megköszön. Bővebben: Babér (Laurus nobilis)

A rovarok képtelenek ellenállni a kürtlomb színének és illatának. Amikor aztán belopóznak a fedél alá, a tölcsér alján felgyűlt vízbe esnek, ahonnan nincs menekvés a sima falak miatt. Nincs is szükség tápszerre, hiszen a végzet eme asszonya gondoskodik magának csemegéről. Rendszeresen kell viszont locsolni, mert a kürtlomb szereti a nedves talajt.

"A rovarevő növények gyorsan terjeszkednek, és boldogan kint töltik akár a telet is a kertben, ha védelmül becsomagoljuk őket. Imádom a huncut, bolondos alakjukat, és hogy olyan zöldek!"

A Vénusz légycsapója rojtos szélű leveleiből készít csapdát. Három pont is van a csapda legalján, melyek érintésre azonnal lezárják a kiutat. Az ily módon bent ragadt rovart ezután összenyomja, és máris terítve van a vacsora. A csapda bezárása rengeteg energiába kerül a növénynek, ezért minél többet hagyjuk pihenni, annál tovább élvezhetjük majd a társaságát. A Dionaea bírja a közvetlen napsütést, és élvezi, ha egy tál víz segítségével "gőzfürdővel" kényeztetjük.

"A borostyán gyönyörű, vadul zöldellő növény, amit engedni kell igazán szabadon nőni. Még ha bele is kényszerítjük valamilyen formába, hagyjunk azért neki egy kis mozgásteret - ettől csak még izgalmasabb lesz."

A repkény igazán jóindulatú személyiség: napon és árnyékban egyaránt szépen fejlődik, nehéz kárt tenni benne. Ha a gyökere száraznak tűnik, merítsük víz alá a cserepet, majd hagyjuk megszáradni - ennyi az egész. Futását könnyű irányítani, így mindenféle elegáns formát kaphatunk, sőt, akár beltéri térelválasztásra vagy a terasz árnyékolására is alkalmas. Remekül lehet játszani a különböző Hedera-változatokkal: ezeket közös edényekbe ültetve máris kész a "klasszikus narancsliget" hatás.

"Ez volt az én próbanövényem: az egyik télen túl lusta voltam visszavinni a lakásba - a növény ugyan lekonyult, de amikor melegebbre fordult az idő, tökéletesen helyrejött. A Fatsia a repkényfélék családjába tartozik, tehát egyértelműen kint a helye."

Egy remek szobanövény: a japán arália boldogan veszi tudomásul, ha az erkélyről vagy teraszról a nappaliba költöztetik. A nagy, kézfejalakú levelek szépen szétterülnek, így méretükhöz képest meglepően sok fényt engednek át. Az arália szereti a friss levegőt, a direkt napfénytől védett, de jól megvilágított helyeket és a sok vizet - de azért a lábfürdőt kerüljük! És hogy mi a titka a boldog Fatsiának? A levelek rendszeres, nedves ruhás tisztítása. Bővebben: Szobaarália (Fatsia japonica)

"A fűfélék úgy néznek ki a legjobban, ha igazán nagy, magas csomókban töltik ki a teret. Egész télen zöld marad, és remekül mutat úgy napsütésben, mint hóesésben."

A legenyhébb fuvallattól is táncra perdül; megrezdül, ahogy elsétálsz mellette, és mindig visszaugrik, akárhányszor hajlik is meg. A díszfű, más nevén sás, Magyarországon is megtalálható vadon, nedvesebb vidékeken. A lakásban, a kertben vagy a teraszon a folyóparti és mocsári génjei legjobban a rendesen átitatott, komposztos edényt szeretik. A Carex akkor igazán mutatós, ha hagyjuk magasra nőni.

A legtöbb szobanövény egyszerűen növény - állítja Maria de Haam. "Ezért minél többet vannak természetes környezetükben, és térhetnek vissza természetes ritmusukhoz, annál jobban virágoznak."