Mielőtt azonban ismertetném a leginkább bevált módszert, kitérek a lehetőségekre:

1) A muskátlit cserepestül, változatlan állapotban is át lehet teleltetni. Világos helyiség, 6-8 °C-os hőmérséklet és rendkívül csekély öntözés (épp ne legyen porszáraz a talaj) kell hozzá. A növények jó része ugyan elpusztul, de ha megfelelő körülményeink vannak e módszer alkalmazásához, érdemes egyszer kipróbálnunk.

2) Egy másik lehetőség, hogy kihúzzuk a földből növényeket, alaposan visszametsszük a gyökereiket és hajtásaikat, majd összeültetünk akár 15 tövet egyetlen nagyobb cserépbe. Akár sötét helyiségben is tarthatjuk, de fontos, hogy ne legyen fagy. Tavasszal kitermeljük a még reményteljes töveket, vízbe áztatjuk, majd szétültetjük őket.

3) A harmadik módszer a hajtások eldugványozása. Ősszel, szeptember-októberben hajtásokat vágunk az elvirágzott muskátlitövekről, majd apró cserepekbe ültetve meggyökeresítjük azokat. Világos és meleg helyet igényelnek, mint pl. az ablakpárkány. Januárra megerősödnek, tavaszra pedig akár virágoznak is.

E három módszernek azonban vannak hátrányai. Először is sok növényt elveszítünk, mert a teleltetés nagyon megviseli őket.A megmaradt példányok pedig úgy megfáradnak, hogy nem is hajlandók tavasszal virágozni, legfeljebb nyár közepére térnek magukhoz. A belső ablakpárkányon tartott, gyökereztetett dugványok pedig gyakran kikezdik az ablakkeretet, amit aztán kétévente festhetünk újra.

Az otthon bevált módszerünk a következő. Óvatosan mozgatva kiemeljük a növényeket a talajukból, épp még mielőtt elpusztítaná őket az első fagy. A gyökerükről gyengéden lerázzuk a földet. A virágokat és leveleket egyelőre nem háborgatjuk, így nem keletkeznek sebek, amelyen keresztül kiszáradnának vagy megbetegednének.

A pincénkben kihúzunk egy ruhaszárító kötelet. A muskátlikat felakasztjuk fejjel lefelé, egymás mellé a kötélre. A nagyobb, elágazódó töveket az elágazásaiknál könnyű felaggatni. A kisebbek rögzítéséhez használhatunk olyan műanyag csíptetőt, amivel a mélyhűtő-zacskókat szokták lezárni.

Tavaszig semmi teendőnk nincs; meg is feledkezhetünk a muskátlik létezéséről, még csak vízzel sem kell permetezni őket. Amikor beköszönt a tavasz, leakasztjuk a növényeket, és lemetsszük a virágokat és leveleket.Egy órára vízbe áztatjuk a növényeket, majd előkészítjük a cserepeket és balkonládákat, visszaültetjük a töveket, és alaposan beöntözzük őket. Hihetetlen, de a legtöbb muskátlinövény gyorsan leveleket hajt és megerősödik.

A hosszú vagy sérült oldalhajtásokat érdemes visszametszeni, így ezeken a helyeken még meg is erősödik a növény. A levágott hajtások ráadásul szintén meggyökereztethetők.

Ez jól bevált módszer, ha rendelkezünk hűvös, nedves levegőjű pincével, garázzsal, vagy kamrával, ahol fagypont alá sosem süllyed a hőmérséklet.

Ha a helyiség túl száraz vagy meleg, akkor sok tő elpusztul télen. Viszont ha már néhány megmarad, annyival kevesebbet kell venni következő tavasszal.