Friss madársaláta a karácsonyi asztalra.
Hála a kitartó vénasszonyok nyarának,a kiskertben,viszonylag kevés beruházással,megtermelhető a friss ínyencségnek számító saláta.Amennyiben szeptember végén vagy október elején végezzük el a magvetést,advent idején,illetve a karácsonyi és az újévi asztalon már frissen tálalhatjuk a saját madársalátánkat.
Nálunk vadon is előforduló növényről van szó,amelyet mezei vagy madársalátaként ( galambbegysalátaként ) ismerünk.Tudományos neve Valernianella locusta,valaha szántóföldi gyomnövény volt.Kevés energiát igényel,kártevői és betegségei alig vannak,és jól elfér a már kiürült veteményeságyásokban.Ennek az apró,lapátszerű,vaskos levelű salátafajtának rövid gyökere van,legfeljebb 10-15 cm magasra nő,magja apró,mint a fejes salátáé,biztosan csak sötétben csírázik.Októberben és novemberben általában megkapja a lombfejlődés számára szükséges 15-16 fokos meleget nappal és a 8 foknál nem hidegebb sötét időszakot a hosszú éjszakákon.Nemesített,termesztésre szánt változatai 4-5 évig csíraképesek.Szinte mindenütt megterem,a kisebb fagyokat átvészeli,de ajánlatos szélárnyékos helyen elvetni.Tápanyag-és vízigénye nem nagy,jól tűri a szárazságot.Őszi vetésre a hajtató fajtákat ajánlják,míg nyárra inkább a szabadföldi fajtákat.Léteznek sötétzöld,sárgászöld és lilás-zöld típusok is.Amennyiben folyamatosan akarjuk szedni a madársalátát,a helyrevetést elkezdhetjük már januárban vagy februárban,illetve március elején ( fólia alá,amelyben majd friss istállótrágya biztosítja a fűtést ).Sekélyen 1-2 cm mélyen,7-10 cm sortávolságra vessünk folyóméterenként 50 magot.Később augusztus végén szeptember elején azután szeptembertől október derekáig vethetjük.
